Szexuális erőszak

A szexuális erőszak a nők elleni erőszak egyik formája, és a nőgyűlölet egyik megnyilvánulási formája, mely incesztus esetén gyerekgyűlöletről is árulkodik is. Leggyakoribb formái a nemi erőszak, az incesztus (bizalmi felnőtt által gyermekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés és erőszak bármely változata) és a szexuális zaklatás.

Nemi erőszakot férfiak is elszenvedhetnek. Az áldozatok lehetnek olyan férfiak, akik magukat melegnek vallják, vagy a környezetük annak tartja őket; az ilyen erőszakot is legtöbbször heteroszexuális férfiak követik el a melegek iránti gyűlöletből. Ritkán, de az is előfodul, hogy a nemi erőszak áldozata férfi, elkövetője pedig nő. Ez utóbbi jellemzői valamelyest eltérhetnek a másik kettőtől: kevésbé jellemző rá az áldozat által átélt erőszak súlyossága, az áldozatok halálfélme ritka, kevésbé mutatható ki benne a gyűlölet. Nemi erőszak meleg és leszbikus párkapcsolatban is előfordulhat. Az esetleges eltérések mellett is minden áldozat hasonló érzéseket él át nemi erőszak esetén: megaláztatást, a saját teste feletti kontroll teljes elvesztését, a legintimebb magánszférájába való szélsőségesen durva betörést. A nemi erőszak áldozatai a legritkább esetben tesznek feljelentést, akár férfiak, akár nők.

Gyermekkel szembeni szexuális visszaélés áldozatai lehetnek lányok és fiúk is, a visszaélés áldozatra gyakorolt hatásai mindkét esetben hasonlóak. Ezek az esetek főként bizalmi körülmények között jönnek létre: szülő, nevelőszülő, tanár, edző, orvos, pszichológus, egyházi vagy egyéb lelki vezető a tipikus elkövető. Ez az erőszakfajta a legritkább esetben jár nyílt erőszakkal: erre nincsen szükség, mert az elkövetőnek lehetősége van arra, hogy olyan hatást tudjon gyakorloni az áldozatra, melyben az áldozat szinte kötelességének érzi a szexuális tartalmú közeledést normálisnak elfogadni, vagy legalább tudomásul venni, hogy ez része a számára egyébként fontos lelki és szellemi kapcsolatnak. A hallgatás, amely az ilyen eseteket körülveszi, nem azért alakul ki elsősorban, mert az áldozatok soha senkinek nem említik, hanem mert a környezetük (az intézményvezetés, más felnőttek, családon belüli visszaélés esetén, a nem visszaélő szülő vagy a gyerek jelzése után a gyermekvédelem intézményei és a bíróságok) elfogadja, normalizálja ezt a visszaélést, és elhallgattatják az áldozatokat. A legtöbb esetben legalább pletykák tanúskodnak arról, hogy a "kívülálló" felnőttek tudnak a visszaélés lehetőségéről, a gyanú már felmerült, és komolyan lehetett volna venni. (Ld. pl. a feldolgozó cikkeket itt, itt, itt, családon belüli visszélésekre a NANE-PATENT kiadványaiban.)

Minden olyan szexuális tevékenység, amely az egyik fél beleegyezése nélkül jön létre, nemi erőszak. Ez sajnos nem a magyar jogszabályok szerinti meghatározás (azok ugyanis durva erőszakkal megvalósított szexuális erőszakot ismernek csak el nemi erőszakként), azonban ez a meghatározás írja le pontosan a nemi erőszak áldozatok helyzetét és érzéseit. Az ember szexualitásába történő nem kívánt beavatkozás akkor is nemi erőszak, ha nem nemi szervvel, hanem bármely más testrésszel vagy eszközzel követik el, akár okoz látható sérülést, akár nem. Minden olyan jogszabály, amely ezt nem ismeri el teljes egészében (ilyen a magyar jog is), és joggyakorlat (ilyen a magyar joggyakorlat is), megtagadja az áldozatok valódi védelmének kötelezettségét. (A régi és az új Büntető törvénykönyv összevetését a szexuális bűncselekményekre vonatkozóan lásd itt.)   

A nemi erőszak fő eleme a hatalomra törekvés: a "szex" a nemi erőszak során csupán eszköz, hogy az elkövető azon keresztül (is) gyakorolja a hatalmát. Ha olyan személy követi el a nemi erőszakot, akinek a gondolataiban az erőszak és a szexualitás összekapcsolódott, akkor a hatalomgyakorlás, a másik személy testi leigázása és lelki megalázása, megsemmísítése arra szolgál, hogy az elkövető saját izgalmi állapotát így próbálja meg előállítani. A nemi erőszak során az áldozatok jelentős része halálfélelmet él át: nem biztosak benne, hogy túl fogják élni a támadást, sőt biztosak benne, hogy nem. Sokan beszámolnak arról is, hogy a nemi erőszak során "kiléptek" a testükből, és mintegy kívülről is látták, hogy mi történik. A testből való ilyen kilépés a psziché védekezése: úgynevezett disszociáció.

A nemi erőszakról szóló tévhitek aláássák az áldozatok jogvédelemhez való jogát, és hátráltatják gyógylásukat, miközben nagyban segítik az elkövetőket abban, hogy elkerüljék a felelősségre vonást.

A magyar büntető törvénykönyv 2013-ig szinte középkori meghatározásokat alkalmazott a szexuális bűncselekményekkel kapcsolatban. A szabályozás azt tükrözte, hogy a jogalkotó igyekezett minél szűkebbre szabni a nemi erőszak elkövetőinek felelősségét. A régi beidegződések pl. a nyomozási gyakorlatban a törvényszöveg változása után is élnek, a jogalkalmazás ennek megfelelően szintén nem jeleskedik a nemi erőszak üldözésében: a nemi erőszakok mintegy 99%-a büntetlen marad Magyarországon.

A szexuális erőszakról bővebben a KERET Koalíció (Koalíció a szexuális Erőszak Ellen a Túlélőkért) honlapján, és a nemi erőszak áldozatainak honlapján tájékozódhat, a vonatkozó kiadványok ezen a honlapok is elérhetőek a kiadványok oldalon, különösen a Szexuális erőszak -- információk áldozatoknak, túlélőknek és segítőiknek c. kiadványt ajánljuk az áldozatok és segítőik figyelmébe. (Az ebben foglalt témák: legfontosabb teendők szexuális erőszak elszenvedése esetén, tények-tévhitek, egészségügyi és jogi információk, tájékoztató a feljelentésről, érzelmi következmények és kezelésük, a biztonság kérdései.) Röviden a szórólapból tájékozódhat. 

A nemi erőszak történhet utcán, éjjel, az elkövető lehet idegen, de a legyakoribb mégsem ez. A nemi erőszakok 70%-át ismerős vagy rokon követi el. Az elvált nők 52%-a számolt be arról, hogy házassága alatt olyankor is szexuális életet kellett élnie férjével, amikor nem akarta. Nemi erőszak történik iskolában, randin, bulin, munkahelyen, otthon, ismerősnél, a gyerekek elleni szexuális visszaélés (valójában a nemi erőszak egyik formája, amelyet incesztusnak nevezünk, hogy megkülönböztessük a magyar büntető törvénykönyv által használt korlátolt megnevezésektől) jellemzője pedig, hogy a gyermek által ismert, bizalmi felnőtt (apa, mostohaapa, nagybácsi, tanár, lelkész, pap, szomszéd), vagy általa jól ismert nagyobb gyerek (testvér, unokatestvér, iskolatárs, nagyobb testvér barátja) követi el. A felnőtt nők által gyermek ellen elkövetett incesztus esetén is a nő a gyermek által általában jól ismert személy. A gyerek elleni szexuális erőszak gyakran a nőpartner elleni bántalmazás egyik eszköze. (A gyerek elleni szexuális visszaélésről lásd itt.)

A nemi erőszakra vonatkozó kutatási eredmények szerint a magyar nők nem bíznak a hatóságokban, és erre van is okuk, ennek megfelelően a nemi erőszak esetek nagy része kiesik a hatóságok látóköréből.

Gyermek és felnőtt esetében is igaz, hogy a világba vetett bizalmat a szexuális erőszak alapjaiban rendíti meg. Amennyiben a hatósági reakció, valamint a szakemberek és családtagok/barátok reakciója az erőszakra nem megfelelő (áldozathibáztatástól, az erőszak lekicsinylésétől, a poszttraumás stressz zavar [PTDS] figyelmen kívül hagyásától, az elkövető mentegetésétől terhes), a gyógyulás még nehezebb.

A szexuális erőszak áldozatának joga van ahhoz, hogy minden segítséget megkapjon a gyógyuláshoz úgy, hogy sérelme súlyát elismerik, igényeit, személyes terét, és méltóságát tiszteletben tartják. Bár a jogorvoslat lenne az első és legfontosabb lépés a gyógyulás felé, a nemi erőszak túlélők azt tapasztalják, hogy ha ezeket a segítségeket megkapják, még akkor is fel tudnak épülni a nemi erőszak okozta traumából, ha a jogalkotók és a jogalkalmazók nem nőttek fel a feladatukhoz.

Az incesztus és a nemi erőszak túlélőivel folytatott felelős újságírói munka lehetséges. Erről tanúskodnak a Dr. Szegő Tamás-díjjal kitüntetett Toldy Zsófia újságírónak a szexuális erőszak áldozataival készített portréinterjúi is. Az újságírók számára további iránymutatást adnak a Dart Center által kidolgozott elvek. A témával kapcsolatos újságírói tevékenység fontossága miatt ezzel a témával az újságíróknak szóló speciális menüpontban foglalkozunk.

Gyerekek elleni szexuális erőszak

A gyerekek elleni szexuális erőszakről illetve visszaélésről ezeken az oldalakon tájékozódhat részletesebben:

Muszáj Munkacsoport

Gyermekbántalmazásról szóló honlap

A szexuális visszaélés hatásairól a gyermekre, és annak a következményeiről, amikor nem hisznek a gyermeknek.

A gyerekmolesztáló tanárokról.

 

Mitől lesz hatékony egy szexuális erőszak elleni kampány?

Mitől lesz hatékony egy szexuális erőszak-megelőző kampány? -- Az áldozat-hibáztató rendőrségi videók margójára
Gyulai Katalin - 2015. február

 

A legtöbben bizonyára emlékszünk a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság tavaly novemberben, szerencsétlen módon épp a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja előtt nyilvánosság elé tárt, bűnmegelőzési céllal készült videóira.

Civil társadalmi nyomásra a Rendőrség a kezdeti felelősséghárítás és maszatolás után végül visszavonta a spotokat. Ezt azonban nem verte nagy dobra, és valódi, szakmailag megalapozott helyretétel az ígéretek ellenére sem történt azóta sem. A társadalomban élő sztereotípiák és mélyen gyökerező, esetenként jóindulatú szexizmus mellett ez is oka annak, hogy az alulról induló, jó ügyet szolgáló kezdeményezések sajnos nagyrészt szintén nem jól fogták meg a témát. Nem tudták segíteni a célt, ugyanakkor ráerősítettek nagyon káros nemi sztereotípiákra, melyek pont hogy részét képezik a problémának, és alapot szolgáltatnak annak a férfi jogosultságérzésnek (tehát hogy a férfinak joga van a nő testéhez és a szexhez) és hatalomgyakorlási akaratnak, melynek következménye és eszköze a nemi erőszak. A témában járatos, azzal és az áldozatokkal évtizedek óta foglalkozó szakmai nőszervezetek a spotok megismerése után azonnal állásfoglalással reagáltak, ez azonban nem kapott elengendően széleskörű nyilvánosságot.

Mindez azt az érzést kelthette sokakban, és olyan téves megállapításokhoz vezetett, melyek szerint nem lehet tudni, mik a megfelelő erőszakellenes kampány hozzávalói vagy mit nem szabad beletenni egy nemi erőszak-megelőző kampányvideóba.

De. Ezt pontosan lehet tudni. A szexuális erőszak-megelőzés kutatott terület (ld. pl. itt, itt, itt, itt, stb.), ahol célzott szakmai felmérésekkel alátámasztott eredmények is születnek, melyek jól mutatják, hogy mi a célravezető rövidtávon, ha az elkövetések számát csökkenteni szeretnénk, ill. a bejelentési szándékot növelni. Sőt, az egészet végtelenül egyszerűen össze is lehet foglalni:

Szólítsd meg az elkövetőt, csak az elkövetőt, nevezd nevén, amit csinál, és helyezd kilátásba a következményeket, amiket utána következetesen véghez is viszel. Vagyis hogy az erőszakért az elkövető a felelős, egyedül az elkövető, és a törvény szigora le is csap rá.

Ezt az üzenetet helyezd nem megtévesztő kontextusba és olyan alapokra, melyek a nemi erőszak elkövetésének valódi okait (hatalom igénye a másik felett, jogosultságérzés és bűntetlenség vélelme) és definícióját egyértelműsítik, és mindenki által érthetően megfogalmazzák. Lehetőleg szólítsd fel a potenciális elkövetőt, hogy mit ne tegyen (ti. ne kövessen el nemi erőszakot; ne gondolja, hogy a ‘nem’ az ‘igen’ vagy ‘talán’ vagy; vegye észre, ha a másik visszavonja a belegyezését; ne higyje, hogy ha egy nő csinos (megfelel az uralkodó szépségideálnak), akkor azt akarja, hogy szexeljenek vele; stb.)

Példa néhány a témát határozottan jobban megközelítő külföldi kampányra:
A The Telegraph tinédzsereknek készült spotja (Egyesült Királyság)
A This Is Abuse spotja (Egyesült Királyság)
Ne légy olyan! kampány (Kanada)
Állj le! videó a szórakozóhelyeken elkövetett zaklatás ellen (Portugália)
Na és te? szexuális erőszak-megelőző kampány (Skócia)
Ne erőszakolj! kampányposzter (Skócia)
Ne erőszakolj! kisfilm
Egy is sok kampányvideó (USA)
Ne lépd át a határt! (USA)
Plakátsorozat a belegyezésről

A kampányból legyen érthető és egyértelmű, hogy a szexuális erőszak

- az elkövető kizárólagos felelőssége,

- mindig döntés kérdése, illetve eredménye,

- akkor is megtörténik, ha az áldozat a szexuális cselekedet valamilyen formájába beleegyezett, de ezt a beleegyezését később visszavonta (felmérések azt mutatják, hogy a férfiak riasztóan magas aránya nem hajlandó tudomásul venni, mi nem számít határozott beleegyezésnek),

- sem társadalmilag, sem hatóságilag nem elfogadható – tehát következménye van az elkövetőre nézve: felelősségrevonás jár érte,

- jellemzően és nagyságrendileg hol, milyen körülmények között fordul elő és kik követik el (kb. 80%-ban nem köztéren és az áldozat számára nem ismeretlen egyén követi, hanem ismerős, barát, rokon vagy családtag. Továbbiakat lásd még pl. itt.)

Csak ilyen elemekkel érhető el egyértelmű üzenet. A nem egyértelmű vagy nem megfelelő üzenet árthat, és nincs prevenciós értéke, mert lehetőséget ad különböző értelmezésekre. Ez az elkövetőknek további magabiztosságot adhat, az áldozatoknak pedig pont azt a biztonságot és feloldozást nem adja meg, amire szexuális erőszak túlélőiként szükségük van. Az áldozathibáztató elemek és a tévhitek elvitatják a túlélők jogvédelemhez való jogát, és elrettentik őket a jogérvényesítéstől, ezzel is segítve az elkövetőket a felelősségrevonás elkerülésében.

Egy bűnmegelőzési kampány felépítése szakmai kérdés.  Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2014-es jelentése többek között azt is megfogalmazza, hogy a kampányoknak a nőkkel szembeni erőszakról szóló, meglévő (és elérhető) bizonyítékokon kell alapulniuk. A megelőzéshez és a szexuális erőszak visszaszorításához elengedhetetlen a felmérésekkel alátámasztott szakmai tudás. Ennek hiányában kárt okozunk, még ha első látásra a társadalmi vélekedés szerint ez nem egyértelmű is. A rosszul megválasztott mondanivalóval megakasztjuk, de legalábbis hátráltatjuk az egyenlőséghez és az erőszak felszámolásához vezető amúgyis lassú folyamatot.

A fentebbieknek a rendőrségi videók készítői és nyilvánosságra hozásáról döntő kapitányság semmilyen formában nem tettek eleget. Épp ellenkezőleg. Növelik az önhibáztatást, az áldozathibáztatást és az áldozatok szégyenérzetét, akadályozzák a segítségkérést és csökkentik a feljelentési szándékot, hátráltatják a gyógyulást.
A rendőrségnek óriási felelőssége van abban, hogy az erőszaktúlélők merjenek és tudjanak hatékony segítséget kérni. Megelőző kampányainak nemcsak mentesnek kellene lennie minden káros nyílt vagy rejtett üzenettől, hanem kifejezetten a kitűzött cél irányába mutatónak kell lennie (csökkenjen az elkövetések száma, növekedjen a bejelentések száma).

De nemcsak a rendőrségnek, hanem a társadalom egészének, mindannyiunknak megvan ez a felelőssége. Ezért életbevágóan fontos (szó szerint), hogy aki a média bármely formájában (ide értve az internetes médiát, közösségi oldalakat, nyilvános blogokat, stb. is) a nyilvánosság előtt állást foglal, az szakmailag felkészült legyen, és pontosan tisztában legyen azzal, milyen hatása van szavainak, vagy annak, amit képekkel elmond és üzen. Szakmai ismeretek nélkül nem szabad és erkölcsileg is megkérdőjelezhető a szexuális erőszak megelőzését célzó kampányba fogni.

Hiba az is, és az áldozatokra, valamint a társadalom egészére nézve egyaránt káros következményekkel jár, ha a feminizmuselméletet és a nők elleni erőszak szakmai kérdését egybemossuk. Az utóbbi megteremtéséhez elengedhetetlennek bizonyult ugyan a feminista mozgalom, de ez a két dolog egyetlen kapcsolódási pontja. A feminista szemléletmód segít megérteni, miért strukturális jelenség a nemi erőszak, hogyan ágyazódik a patriarchális rendszerbe, és hosszú távon milyen társadalmi változások szükségesek ahhoz, hogy a nők elleni, illetve a patriarchális társadalmi rendszerből következő erőszak csökkenjen, majd megszűnjön. Ezzel támpontokat nyújt a hatékony rövidtávú megelőző fellépésekhez is (mint amilyen egy jó rendőrségi kampányvideó lehetne), amiket azonban gyakorlati, szakmai alapokon lehet csak véghezvinni. Ezeknek a hatékonysága mérhető: szociológiai eszközökkel jól kimutatható például az attitűdváltozás, az áldozathibáztatás növekedése vagy csökkenése, kimutatható a jogszabályokban és a jogalkalmazási módszertanban az áldozat felelősségét firtató előírások sokasodása vagy csökkenése, stb.

Magyarországon az a szomorú helyzet, hogy a nők elleni erőszakkal mint szakmai kérdéssel szinte kizárólag az egyébként feminista alapokon szerveződött KERET Koalíció, a NANE Egyesület és a Patent Egyesület foglalkoznak. Ezek a szervezetek  több éves ill. több évtizedes gyakorlati tapasztalattal és komoly elméleti tudással rendelkeznek a szexuális erőszak áldozatainak segítésében. És nekik vannak a nők elleni erőszak megelőzésére és megfékezésére irányuló, szövegszerűen kidolgozott jogalkotási javaslataik, amelyek ezeken a tapasztalatokon és tudáson alapulnak. Nemcsak a jogalkotónak vagy a hatóságoknak, de a szexuális és általában a nők elleni erőszak témájában felszólaló szervezeteknek, újságíróknak, aktivistáknak, stb. is nemcsak javasolt, de az áldozatok, potenciális áldozatok (azaz mindannyiunk) érdekében erkölcsi kötelességük is tájékozódni. A szakértő szervezetek bárki számára könnyen elérhetők, fel lehet és fel kell őket keresni.

 

További cikkek és érvek olvashatók a témában a Dinamo blogon és a Kettős Mérce oldalán, a Magyarinfon.