Gyermekek az erőszakos párkapcsolatokban

Az erőszakos családban felnövő gyerekek áldozatok, akár éri őket közvetlenül bántalmazás, akár nem: mindig félniük kell a bántalmazás megismétlődésétől, akár „csak” anyjukat, akár őket is éri erőszak. Az ilyen gyerekekben sokszor egyfajta trauma-alapú világszemlélet alakul ki – a világot veszélyekkel teli, igazságtalan, kiszámíthatatlan helynek élik meg, ahol éppen azok az emberek bántják őket, akiknek az lenne a dolga, hogy óvják és szeressék őket.

A bántalmazó családban élő gyerekek többféle túlélési módszer között szoktak -- nem tudatosan -- választani. Van olyan gyerek, aki teljesen visszahúzódik érzelmileg, és később sokszor fizikailag is. Van, aki mindenben megpróbál megfelelni abban a hamis reményben, hogy akkor jobbra fordulnak a dolgok. Van olyan gyerek, akiben erős düh gyülemlik fel, ami számos módon ölthet testet. Sok gyerek önmaga ellen fordítja dühét, és az önvád vagy bűntudat formájában jelenik meg. A másik gyakori megküzdési mechanizmus az, amikor a gyerek dühe konkrét személyek ellen fordul, és főként a kortársai/testvérei elleni erőszakos viselkedésben mutatkozik, vagy az elkövető ellen irányul. Egyes esetekben a gyerek a bántalmazó nézőpontját teszi magáévá. Ilyenkor az anyját hibáztatja az otthoni feszültségek és incidensek miatt, netán nyíltan megveti, vagy maga is bántalmazóként viselkedik vele.

Bár meglepően sok bántalmazott nő képes arra, hogy az ellene irányuló erőszak ellenére is megfelelően gondoskodjék gyeremekeiről, előfordul, hogy az erőszakos családban a gyerekeket a szülők mind érzelmileg, mind fizikailag elhanyagolják. A bántalmazó szülő részéről ez lehet akár a gyerek felé közvetlenül, akár a másik szülő felé irányuló bántalmazás része. A bántalmazott azonban szintén nem mindig képes a gyerekeket megfelelően ellátni. Ennek két oka is lehet: egyrészt, ha ő maga is krízisben van, másrészt ha fenyegetettséggel teli helyzetéből, és az állandó megkérdőjelezésekből kifolyólag nincs abban a helyzetben, hogy a gyereknek biztonságot és elfogadást sugárzó a fizikai, érzelmi és intellektuális közeget teremtsen. Ilyen közeget bántalmazó mellett szinte lehetetlen teremteni. Az ilyen családban összességében gyakran kevés és szegényes a kommunikáció, hideg a légkör, a konfliktusokat erőszakkal vagy hárítással próbálják megoldani. A gyerekek felnővén gyakran teljes mértékben elsajátítják szüleik erőszakos viselkedésmintáit. Ez különösen a fiúkra igaz: az erőszakos férfiak nagy részét bántalmazták gyerekkorában, vagy tanúi voltak más családtagjaik bántalmazásának. Természetesen a származási családban folyó erőszak nem az egyetlen ok, amely miatt férfiak felnőttként erőszakosak saját párkapcsolatukban. Az iskola, a kortársak elvárásai, a katonaságnál vagy más fegyveres szervnél szerzett tapasztalatok mind elősegíthetik, hogy egy férfi tárgyként tekintsen a saját nőpartnerére. Általában ezek a férfiak a gyengédséget a nőiességgel társítják, és mereven elutasítják.

Fontos tudni tehát, hogy egy mégoly gondoskodó szülő sem tudja teljesen ellensúlyozni a bántalmazó szülő mérgező, romboló hatását: nem nehéz belátni, hogy egy gyermek lelkileg akkor van biztonságban, ha nincsen körülötte bántalmazó felnőtt, és az nem is fér hozzá. Ugyanakkor azt sem nehéz belátni, hogy a gyereknek szüksége és joga van ahhoz, hogy a szakemberek képesek legyenek a nem bántalmazó szülőt megkülönböztetni a bántalmazótól, és attól ne szakítsák el őt.

Az erőszakos családban élő gyerek ismérvei

Az alábbi lista azokat a jellemzőket foglalja össze, amelyek közül már néhány jelenléte is felhívhatja a szakember vagy hozzátartozó figyelmét a gyerek veszélyeztetett helyzetére.

Testi jelek

A gyereknek sérülései vannak, amelyek:

− emberi kézre vagy eszközre utalnak (ütés, égés, törés)

− nem egyeznek a magyarázattal

− a gyerek leplezi vagy titkolja őket (tornaórán vagy iskolaorvosnál nem vetkőzik le)

− különböző gyógyulási fázisban vannak

− láthatóan orvosi ellátás nélkül gyógyultak.

A gyerek regresszív tüneteket mutat: éjjelente bepisil, rágja a körmét, rongyot- vagy az ujját szopja, beszédfejlődése megáll vagy egy korábbi szintre esik vissza. Láthatóan tic-kel (akaratlan izomrángása van, főként az arcon), dadog.

Az életkoránál lassabb ütemben fejlődik testileg és értelmileg.

Szomatikus betegségektől szenved, amelyek az ok felismerése hiányában egymást felváltva is jelentkezhetnek (krónikus emésztőszervi panaszok vagy bélirritáció, krónikus fejfájás). 

Önészlelés és önértékelés

Úgy érzi, a világon teljesen egyedül van a problémájával.

Önmagát hibáztatja az otthoni helyzet miatt, szégyenli magát.

Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát.

Általában nincs biztonságérzete, esetleg személyek helyett helyekhez köti a biztonság élményét.

Úgy érzi, az emberek által ismert énje hamis, ő nem az a gyerek, akinek a külvilág látja, hanem egy rossz és megvetésre méltó ember.

Erős kisebbségi érzései vannak, gyűlöli magát és bűntudata van: úgy érzi, ő a felelős az otthoni problémákért.

Vágyik rá, hogy ő maga tökéletes legyen, mert akkor mindenki boldog lesz.

Szélsőséges testi vagy szexuális erőszak hatására a teljes erőszakemléket törölheti a tudatából (traumás amnézia), vagy önmaga előtt is titkolva hermetikusan leválaszthatja mindennapi tudatáról az erőszakot átélt személyiségrészt (többszörös/multiplex személyiség zavar).

Viselkedésmódok

Óvoda/Iskola

Normának tekinti az agresszivitás és a durvaság használatát saját frusztrációja, dühe, feszültsége levezetése céljából, más gyerekeket bánt.

Elmagányosodik és elszigetelődik a többi gyerektől.

Korához képest kiemelkedően alkalmazkodó, igyekszik elnyerni a felnőttek teljes elfogadását, rendkívül szociábilis, „jó diák” stb. (álérettség).

Problémái vannak a figyelemösszpontosítással, tanulási nehézségekkel küzd.

Gyakran beteg, sokat hiányzik az iskolából.

Kimarad az iskolából, csavarogni kezd.

Láthatólag félelemben vagy rettegésben él valamelyik szülő miatt.

Különféle magatartászavarok alakulnak ki nála.

Az otthoni traumákat játékkal vezeti le (babával vagy pajtásával szó szerint eljátssza az otthoni verést, szexuális visszaélést).

Fantáziavilága túlfejlett, olyan meseszerű dolgokat állít, melyek nyilvánvalóan nem igazak, konfabulál. (Figyelem! Az otthoni erőszakról való beszámolók, bármilyen hihetetlennek is tűnnek esetenként, nem tévesztendők össze a konfabulációval.)


Család

Megkísérli befolyásolni a szülők viselkedését, érzéseit és cselekedeteit, hogy gátat vessen az erőszaknak.

Az erőszakkitöréskor próbálja magára vonni a figyelmet, vagy az apjára támad, vagy megvédje az anyját a bántalmazástól.

Gyűlöletet érez/mutat az apja iránt, amiért megveri az anyját, vagy ellenkezőleg: az anyát hibáztatja/bántja.

A bántalmazó szülő meggyilkolásáról vagy haláláról fantáziál.

Erősen szolidáris a bántalmazóval, fizikai, érzelmi túlélése érdekében lojális, vagy akár azonosul vele. (A pszichológusi szakvéleményekben a jelenség általban téves értelmezést kap, és a szakember azt rögzíti, hogy „A gyermek szereti az apját”. A Stockholm szindróma megállapítása sokkal pontosabban írná le a valóságos helyzetet ilyenkor.)

Testvérét bántalmazza.

Rémálmai vannak.

Családrajzként ijesztő, rémálomszerű rajzokat készít.

Kiskorától kamaszkoráig több szökési kísérlete van, esetleg igen korán házasságra lép vagy elköltözik otthonról, és önállóan, minden támogatás nélkül tartja el magát.


Társas kapcsolatok

Iskolai „balhékba” keveredik, kortársaival fenyegetően viselkedik.

Bűnügyekbe (bolti lopásba, csellengésbe vagy bandázásba) keveredik.

Állandóan erőszakkal, horrortörténetekkel foglalkozik.

Magányossá válik, nincsenek igazi barátai. Kortársaival bizalmatlan, nem folytat életkorához igazodó szerelmi kapcsolatokat.

Sosem visz haza barátokat.

Hiperérzékeny mások érzései és igényei iránt (álszociabilitás).


Saját test

Önbántalmazó módon viszonyul a testéhez (körmét vagy száját rágja, haját tépkedi, vagdossa, összeégeti vagy szurkálja magát).

Öngyilkossági gondolatai vagy kísérletei vannak.

Különféle anyagokkal él: drogozik, alkoholizál, nyugtatókat szed (akár már gyerekként is). (Előfordul, hogy a nyugtatókat orvos javaslatára, vagy receptje alapján szedi, akár azért, hogy ezzel „felkészítsék” a láthatásra! Ez nyilvánvalóan káros gyakorlat: azt a gyereket, akinek nyugtatóra van szüksége, hogy a szülőjével való találkozást el tudja viselni, nem szabad arra kényszeríteni, hogy azzal a szülővel kapcsolatot tartson.)


Fontos tudni: ha egy gyerekről kiderül, hogy otthon verik az anyját, a szokásos beavatkozási eljárások nagy valószínűséggel nem hatékonyak. A nő behívása az iskolába, családsegítőbe például önmagában valószínűleg nem lesz elég, hisz az ilyen nő általában maga sincs abban a helyzetben, hogy a családi közegen egymaga változtasson. Megtörténhet, hogy ilyenkor még az anya próbálja bagatellizálni a valódi helyzetet. Egyrészt szégyelli, hogy a férje bántalmazza, másrészt nyilvánvalóan retteg a férfitól. Ugyanakkor a hatóságoktól is fél – és sajnos nemegyszer joggal. A leggyakoribb hatósági reakció még mindig a gyerek „kiemelése” a családból (vagy legalább is az ezzel való fenyegetőzés), amiben az anya érthetően nem kíván közreműködni. A család érdeke sem az, hogy a gyereket távolítsák el. A bántalmazás megszüntetéséhez a bántalmazó viselkedést kell felszámolni, hiszen ez a probléma forrása.

Forrás: Miért marad?

NANE EgyesületPatent Egyesület

Itt a biztonságos internetes böngészésről kaphat tájékoztatást