Eseteink

A nők elleni erőszak áldozatainak integrált ellátása című kiadványban 10 esetleírást talál, melyek világosan rámutatnak arra, hogy a gyermekvédelmi rendszer és az igazságszolgáltatás (a jogalkotást is beleértve) nem tekinti feladatának a nők és a gyerekek megvédését a férfierőszakkal szemben. Az esetek a büntető és a polgári jog széles skáláján mozognak, de közös jellemzőjük, hogy a nők elleni erőszakot a hatóságok lekicsinylik, vagy egyenesen semmibe veszik. (11-40. oldal)

A Rendszerbe zárva: című kiadványban további eseteket találhat. A jogeseteket aszerint csoportosítottuk, hogy az eljárásokban részt vevő hatóságok

a) hogyan valósították meg a bántalmazás, mint cselekmény és mint probléma  fokozatos eltüntetését (27-36. oldal),

b) hogyan valósították meg a bántalmazónak az eljárásból való fokozatos "eltüntetését", azaz hogyan terelődött át a hatóságok vizsgálódása a bántalmazásról és az azt eredetileg elkövető bántalmazóról az áldozatokra (36-38. oldal),

c) milyen eltántorító mechanizmusokkal gondoskodik az írott jog és a joggyakorlat arról, hogy a családon belüli nők elleni erőszak, és annak elkövetője láthatatlan maradjon, s ezáltal az áldozatok ne jussanak megfelelő fizikai- és jogvédelemhez, az elkövetők pedig elkerüljék a felelôsségre vonást (38-42. oldal),

d) hogyan valósították meg a bántalmazottak valóságának figyelmen kívül hagyását, és hogyan lehetetlenítik el ezáltal a bántalmazás valóságos természetének és súlyának feltárását (42-50. oldal)

e) hogyan valósították meg a nőkkel és gyerekekkel szembeni diszkriminációt (51-58. oldal)

 


A Patent Egyesület stratégiai pereskedési programja (2011):

 Az erőszakra nincs mentség - vagy mégis?!

Jogvédő tevékenységünk során világossá vált, hogy a hatóságok számára gyakran még a gyermekek védelme sem elég fontos ahhoz, hogy fellépjenek a bántalmazó férfiakkal szemben. A Patent Egyesület jogsegélyszolgálatánál évek óta halmozódnak azok az ügyek, amelyekben az állami hatóságok és szervek, intézmények és személyek hanyagul, szakmaiatlanul vagy kifejezetten előítéletesen és rosszindulatúan kezelik a családon belüli erőszak eseteit és áldozatait. Ezért az idei évtől kártérítési perek, büntető-, fegyelmi- és etikai eljárások sorozatát indítjuk az állami, illetve igazságszolgáltatási szervekkel, egyénekkel (rendőrség, ügyészség, bíróság, gyámhivatalok, igazságügyi szakértők, gyermekvédelmi jelzőrendszer egyéb tagjai) szemben, hogy megtörténjék felelősségre vonásuk. E stratégiai pereskedési programunkkal az a hosszabb távú célunk, hogy az eljáró hatóságok szakmai gyakorlata megváltozzék, mint az az Egyesült Államokban is történt. Az USÁ-ban egész addig nem vették komolyan a családon belüli erőszakot, amíg a rendőrségnek és más állami szerveknek súlyos kártérítési összegeket nem kellett fizetniük, és anyagilag is érdekeltek nem lettek a hathatós beavatkozásban.

 A hatóságok rendszeresen a ténylegesnél enyhébbnek minősítik az ügyeket: Egy ügyben a bántalmazó férfi megrongálta és trágár, gyalázkodó feliratokkal firkálta tele volt partnerének lakását, mielőtt azt jogerős bírói ítélet alapján kénytelen volt visszaszolgáltatni a nőnek. A legenyhébb, és nyomdafestéket még tűrő példa, hogy a nőt patkánynak nevezte az egyik feliratban. A rongálásért és zaklatásért tett feljelentésből a rendőrség csak a rongálással foglalkozott, de arról is megállapította, hogy azt a férfi nem károkozási szándékkal tette, hanem feszültséglevezetési céllal, illetve azért festette fel a feliratokat, hogy a gyermekének örömet szerezzen. A nyomozást a rendőrség megszüntette, mivel szerintük nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése.

Mára már bevett gyakorlat, hogy a nyomozóhatóság nem tekinti a hozzátartozók közti zaklatást bűncselekménynek, ha van közös gyerek a bántalmazó párkapcsolatban. Ilyenkor a hatóságok szerint a napi több száz telefonhívás, SMS a közös gyerek okán történik, ezért kifejezetten "támogatandó apai magatartás". Annak ellenére ez az indoklás, hogy az üzenetek jelentős része kifejezetten obszcén, fenyegető vagy sértő.

Továbbá úgy tapasztaljuk, hogy az ügyészség gyakran minősíti könnyű testi sértéssé a súlyos testi sértést, de akár még az emberölési kísérletet is. Egy, a látókörünkbe került esetben például a nőt partnere vízbe lökte, majd utána dobta az elektromos sokkolót azzal a céllal, hogy megölje, de az kicsapta a biztosítékot. Az emberölési kísérlet miatt megindult nyomozás során az ügyészség a cselekményt átminősítette könnyű testi sértéssé. A férfi a nőt nem sokkal később meggyilkolta. Ebben az ügyben mind az ügyészség, mind a bíróság felelőssége felmerül, sajnos már csak a túlélő hozzátartozók nevében indulhat eljárás emiatt.

A hatóságok szerint minden körülménytől függetlenül kizárólag az anya felelős a kapcsolattartásért: Felháborító a kapcsolattartások (közös gyerek láthatása) körül kialakult joggyakorlatot is. Ha valamilyen okból (bármilyen okból) nem valósul meg a kapcsolattartás, azért a gyámhatóság az anyát sújtja szankcióval. Az alábbi eset sem elszigetelt jelenség, hanem sajnálatos módon a mindennapi gyakorlatra példa. Amikor is ügyfelünk azért akadályozta a kapcsolattartást, mert a gyerek félt a bántalmazó apától, illetve mert a férfi alkoholista volt, és ezért a nő nem merte rábízni semmilyen formában a kisfiút. A bíróság jogerősen 1 év börtönre ítélte a nőt kiskorú veszélyeztetése miatt, amit 2 évre felfüggesztett.

Előítéletesek az igazságügyi pszichológus szakértők: Az Egyesület 2009-es kutatása szerint az igazságügyi pszichológus szakértők megfelelő képzés híján nem rendelkeznek kellő tudással a családon belüli erőszak jelenségéről, gyakorlatilag laikusként járnak elvizsgálatok során, és ennek következtében saját előítéleteik határozzák meg elsősorban a szakvéleményüket.

A szakmailag minősíthetetlen szakértőket nem hagyják felelősségre vonni: Egyik esetünkben a pszichológus szakértő a nőt elmarasztaló, a férfi agresszivitását elmosó véleményt adott a bíróságnak, amely ellentétben állt a nővel felvett pszichológiai tesztek eredményével. A szakértő ellen hamis tanúzás miatt feljelentést tettünk. Azonban az eljárás nem indult meg, mondván hogy folyamatban lévő ügyben csak az eljáró bíró tehet feljelentést, aki azonban nem él eme jogával. Így a büntetőeljárással meg kell várnunk az eredeti ügy lezárulását, miközben a volt férj a hamis szakvéleményt használja valamennyi szerv befolyásolására.

Jutalom a bántalmazásért: Gyakori az osztott lakáshasználat a bírósági ítéletekben A bíróság a polgári peres eljárásokban akkor is gyakran osztott lakáshasználatot rendel el, amikor a bántalmazó ellen már büntetőeljárás folyik. Azaz figyelmen kívül hagyják mind a büntetőeljárást, mind a bántalmazás tényét. Ha pedig mégis elismeri valamely bíróság, hogy lehetetlen, hogy a nő brutális erőszakot elkövető férfival lakjon együtt, akkor pedig rendszeresen több millió forintos lakáshasználati jog ellenértéket ítélnek meg a lakást elhagyó bántalmazó javára.

Noémi ügye: a hatósági dilettantizmus és bántalmazó-támogatás tárháza
A 2011. december 7-i sajtóreggelin megszólalt Noémi, az egyesület egyik ügyfele is, aki elmondása szerint a családon belüli erőszak minden lehetséges formáját megélte. Tapasztalata az volt, hogy a különböző intézmények és hatóságok nem kapcsolják össze a családon belüli erőszakról szóló információikat, így hiányzik az egységes intézményes fellépés. Esetében a gyerekelhelyezési per első tárgyalását négy hónapra tűzték ki, és ezalatt Noémi rettegett, hogy az apa az óvodából elrabolja a gyerekét, ami meg is történt. A gyámhatóság azzal utasította el a gyors döntéshozatalt, hogy a per már zajlik, ekkor nincs lehetősége közbeavatkozni.

Noémi hiába mondta a gyerekelhelyezési perben, hogy a férfi ellen büntetőeljárás folyik a bántalmazás miatt, hiába álltak rendelkezésre a büntetőperből szakértői vélemények arról, hogy a gyerek retteg az apjától, és nem akar vele találkozni, a bíróság Noémit vonta felelősségre, hogy elmenekült egy másik városba a gyerekkel. Habár az anyáról megállapították, hogy alkalmas a gyereknevelésre, az apánál helyezték el a gyereket. A bíróságot nem érdekelték a férfi ellen öt vádpontban (többek közt kiskorú veszélyeztetése miatt) ekkor már zajló büntetőeljárás bizonyítékai. "A bíróság leírta, hogy az apának néha erőszakhoz kellett folyamodnia, hogy egyben tartsa a családot. Magyarországon 2011-ben a bíróság leírja, hogy az erőszak elfogadható. Sőt a bíró az egyik tárgyalás során azt is elmondta, amikor megkérdezte az alperestől, hogy vert-e, hogy ha egy pofon elcsattan, az sem gond, mert az mindenhol előfordul" - idézte Noémi.

Az apa büntetőpert indított Noémi ellen, mert Noémi egyszer kiabált a férfival, amikor az őt egy láthatás alkalmával nem engedte a saját autójába a gyereke mellé beszállni és elhajtani. A férfi állítólag félt, habár hét évig bántalmazta Noémit, és magasabb és erősebb nála. Noémit garázdaság miatt megrovásban részesítették.

Összegzés:
A bántalmazott nők tudatossága és informáltsága nőtt az elmúlt években, de az állami szervek szintjén működő strukturális erőszak megakadályozza őket abban, hogy életben maradva és minél kevesebb veszteséggel és sérüléssel léphessenek ki a bántalmazó kapcsolatból. Fontos szerepet tulajdonítunk a médiának, hogy továbblépvén a bevett áldozathibáztató kommunikációs gyakorlaton, inkább a rendszerszintű strukturális erőszakra fókuszáljanak.

A Patent Egyesület várja olyan bántalmazott nők jelentkezését, akik hajlandóak az állami szereplők ellen különböző eljárásokat, pereket indítani. Jogsegélyszolgálatunk elérhető szerdánként 16-18 óra és csütörtökönként 10-12 óra között a +36-70-2525254-es telefonszámon vagy a jog@patent.org.hu címen.

Az Egyesület szintén várja azoknak a jogászoknak a jelentkezését is, akik szeretnének bekapcsolódni a bántalmazott nők és gyermeik biztonságát, jogvédelmét szolgáló ügyvédi tevékenységet végezni. Ezzel, valamint a stratégiai pereskedéssel kapcsolatban további információk a programvezető ügyvédtől,
dr. Spronz Júliától kérhetők a + 36 70 391 30622-es telefonszámon.

NANE EgyesületPatent Egyesület

Itt a biztonságos internetes böngészésről kaphat tájékoztatást