Korai figyelmeztető jelek

Ezen azoldalon a bántalmazó magatartásra hajlamos személyek felismeréséhez találhat információt. Forrásként a NANE Egyesület Miért Marad? című kiadványa, és az egyesület szórólapjai szolgáltak.

Figyelmeztető jelek

A bántalmazás, éppen úgy, mint a nők elleni erőszak egyéb formái (a nemi erőszak, a szexuális zaklatás, a prostitúció használata) abban a széles körben elterjedt hiedelmrendszerben gyökerezik, amely szerint a nők és a férfiak között hierarchikus, alá-fölé rendelt viszonynak kell lennie – természetesen a férfiak fölérendeltségével. Ezt nevezzük más néven szexizmusnak. Az alábbi korai figyelmeztető jelek közül néhányban olyanok is magukra ismerhetnek, akik nem bántalmazók (nem csak saját maguk szerint, hanem környezetük szerint sem). Ezeket éppen azért nevezzük korai jeleknek, mert rávilágítanak, hogy mire érdemes figyelni: lehetséges olyan személy, aki szexista nézeteket vall, de ennek sosem ad hangot úgy, hogy egy nőt lenyom, becsmérel, elnyom, azonban nem lehetséges olyan bántalmazó, aki valóban hiszi és vallja, hogy a nők és a férfiak egyenrangú emberek, vagy ne hinné, hogy azokat a privilégiumokat, amelyeket a társadalom a férfiakra ruházott, neki ne lenne joga bármi áron érvényesíteni. Ezzel együtt nem árt figyelni: van olyan bántalmazó, aki a nők és férfiak egyenrangúságát fennen hirdeti, magánéletében, esetleg munkahelyi kapcsolataiban azonban világosan megfigyelhetők a szexista gondolkodásmód, a hatalomra és kontrollra törekvés viselkedésjegyei. A figyelmeztető jelek sosem önmagukban értendők: számos elem csak más vonásokkal együtt jelezheti, hogy párkapcsolati erőszakra hajlamos férfival van dolgunk.

A bántalmazó férfi ismérvei:

  • Úgy véli, a nők nem tudnak olyan okosak, tapasztaltak, magabiztosak, erősek, határozottak és függetlenek lenni, mint a férfiak. Ha mégis határozottak, akkor „túl férfiasnak” tartja őket.
  • Kigúnyolja a nőket „butaságuk”, „érzékenységük” vagy más „tipikusan női” tulajdonságaik miatt, esetleg lealacsonyító vagy nőgyűlölő megjegyzéseket tesz a nőkre úgy általában, különösen az intelligenciájukat, a nemiségüket és a testüket illetően.
  • Nem hiszi, hogy durva viselkedése helytelen, vagy hogy annak negatív következményei lehetnek. Ha szembesítik, úgy tesz, mintha viccelt volna, nem mulasztja el megjegyezni, hogy a megsértett személynek nincs humorérzéke, vagy túl érzékeny, vagy azt mondja, hogy „normális nő ezt bóknak veszi”.
  • Önértékelése lehet alacsony, de lehet látszólag nagyon is magas. Minden esetre sikertelenségei miatt jobbára másokat (szüleit, főnökét, partnerét) tesz felelőssé.
  • Gyerekkorában maga is bántalmazott volt, vagy tanúja volt, hogy az apja veri, lenézi, becsmérli, kontrollálja az anyját. (Nem minden olyan gyermek válik bántalmazó vagy bántalmazott felnőtté, aki erőszakos szülő mellett nőtt fel. Ez elsősorban attól függ, hogy volt-e módja feldolgozni a gyermekkorában történteket, és kapott-e segítséget vagy bármely mintát az erőszakos magatartással szemben. Magyarországon nagyon kevesen kapnak ilyen segítséget, és nagyon kevesen dolgozzák fel a gyermekkori traumáikat, ugyanakkor jellemző, hogy még a gyermekeiket a bántalmazástól védő nők sem kapnak megfelelő támogatást és jogvédelmet. Ezért tehát érdemes ellenőrizni, hogy mit gondol a férfi a gyermekkorában elszenvedett erőszakról akár őt magát, akár anyját érte.)
  • Extrém módon reagál a stresszre, és ilyenkor alkoholhoz, kábítószerhez, erőszakos eszközökhöz folyamodik.
  • A számára frusztráló történéseket úgy kezeli, hogy rögtön elveszíti a türelmét és megtorolja vélt sérelmét.
  • Dühét arra használja, hogy másokon uralkodjon vele. A düh egyfajta kommunikációs eszközként szerepel a repertoárjában: ilyenkor robbanékony, passzív-agresszív módon duzzog vagy másokat hibáztat, esetleg a földhöz vág, összetör dolgokat. Hagyja, hogy dühe uralhatatlanná váljék.
  • Nehezen tudja kívánságait pozitív módon, szerényen kifejezni.
  • Agresszív a szexben, főleg az erőszak valamely formáját, a hatalmát, uralmát bizonyító helyzeteket, az ilyen szexuális viselkedést részesíti előnyben, ezt “férfiasnak” tartja és felháborodik, ha a partnere nem így gondolja. Szexualitásának gyakran a pornó az “iskolája”, az intimitást szex nélkül nem lehet vele megélni, és elvárja a partnerétől, hogy a nők számára a pornóban kijelölt módokon álljon rendelkezésére és szolgálja ki az igényeit.
  • Féltékeny: féltékenységéért a partnerét hibáztatja és elvárja, hogy az beszűkítse az életét.
  • Kontrollál: szabályozza a nő szabadidejét, öltözködését, baráti körét, étrendjét, pénzét, munkáját, munkahelyi kapcsolatait (később akár ürítkezését, alvási idejét is).
  • Korán elköteleződik: már a második randevún megkéri a nő kezét, és közös életüket tervezgeti.
  • Irreális elvárásokat támaszt: egy nő mindig legyen ápolt és szép, mindig legyen szexuálisan elérthető, az általa vezetett háztartás legyen mindig hiba nélküli.
  • Elszigetel: a nő nem tarthat fent őszinte kapcsolatokat a családjával, barátaival vagy munkatársaival.
  • Saját problémáinak forrását másokban keresi: nem vállal felelősséget sem a cselekedeteiért, sem az érzéseiért. Erőszakos viselkedése vagy önuralma elveszítése miatt is hajlamos másokat vagy a nőt hibáztatni.
  • A vitákat merev elzárkózással vagy befolyásolással, manipulációval zárja le.
  • Túlérzékeny: apró ingerre is támadóan reagál, vagy esetleg mindig az ő érzéseivel/problémáival kell foglalkozni a kapcsolatban.
  • Kierőszakolja vagy megtagadja a szexet. Előbbit bármikor, és az erőszakkitörései után különösen. Utóbbit büntetésjelleggel teszi, partnerének világos, hogy ez a cél, és általában az is, hogy ha “kiengesztelődik” (azaz az történik, amit ő akart), akkor a férfi feloldja a tilalmat. 
  • Sértegeti a nőt, bántó, megalázó dolgokat mond neki.
  • A nemi erőszak és a nők elleni erőszak témáit viccesnek vagy szórakoztatónak tartja.
  • Mereven elkülöníti a női és férfi szerepeket: úgy véli, hogy joga van a neki alárendelteket (így a nőket és a gyerekeket is) „nevelni” és „büntetni”.
  • Kettős mércét alkalmaz: a nőknek egészen más megengedett szerinte, mint a férfiaknak. (Nem meglepő módon a kettős mérce elég következetesen a férfiak — és saját — nagyobb szabadságát van hivatva igazolni.) 
  • Úgy gondolja, hogy a nők csak háztartásvezetésre, gyerekszülésre és szexre valók.
  • A viselkedése „Dr. Jeckyll és Mr. Hyde”-jellegű: idegenek előtt teljesen más, mint kettesben: csak akkor viselkedik bántalmazó módon, amikor kettesben van az áldozattal, kívülállók előtt pedig kifejezetten kedves, vagy éppen ellenkezőleg: csak társaságban durva. (Ez utóbbi mintázat főként serdülő fiúkra, vagy nagy népszerűségnek örvendő, sikeres férfiakra jellemző, és célja kettős: a) annak bizonyítása, hogy bármit megtehet és akkor is lojális marad hozzá a környezete és az áldozatai nem számíthatnak a kívülállók támogatására, b) a csoportokban levő férfiak közötti szolidaritás erősítése.)

Azonnali figyelmeztető jelek, melyek alapján biztosan tudható, hogy a fizikai erőszaktól sem visszariadó bántalmazóval van dolgunk:

  • A másik jelenlétében fenyegetően tárgyakat dobál vagy tör össze.
  • Testi erőszakkal fenyegetőzik, vagyis a testi erőszak akár csak lehetőségként is felmerül a kapcsolatban.
  • Általában durva vagy türelmetlen gyerekekkel és állatokkal.
  • Az együttélés során bántja a háziállatokat vagy a gyerekek által gondozott hobbiállatokat.
  • Tudható, hogy korábbi kapcsolatában verte a partnerét.

Ha kétsége van, ellenőrizze, hogy bántalmazó-e a kapcsolata!

© 2010–2020 NANE Egyesület, Patent Egyesület