Statisztikai adatok a nők elleni erőszakról

Ezen az oldalon néhány alapvető adatot közlünk a nők elleni erőszak súlyosságáról és elterjedtségéről. Az adatok olvasásakor érdemes szem előtt tartani, hogy a nők elleni erőszakos cselekményeket jelentős látencia jellemzi: sok eset soha nem kerül a hatóságok látókörébe.

Az Országgyűlés Hivatalának információs jegyzete a nők elleni erőszakról (2015) összefoglal néhány elérhető adatot és a fontosabb vonatkozó magyar és nemzetközi dokumentumot. (Az információs jegyzetek az országgyűlési képviselők tájékoztatása céljából készülnek, és az összeállítás elkészültének időpontjában fennálló aktuális helyzetet mutatják be.)

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2011–2012-ben az egész EU-ra kiterjedő felmérést készített a nők elleni erőszakról. Ez az első EU-s reprezentatív felmérés, amely 42.000, a lakosság minden rétegét és korosztályát képviselő nőt kérdezett meg a 27 uniós tagállamban és Horvátországban. A felmérés olyan megbízható és összehasonlítható adatokkal szolgál, amelyek alapján a politikai döntéshozók megalapozott és célzott szakpolitikákat tudnak kidolgozni a nők elleni erőszak leküzdéséhez. A kutatás hátteréről magyarul itt, az egész EU-ra vonatkozó főbb megállapításairól pedig itt tájékozódhat. A FRA Magyarországra vonatkozó fontosabb adatait ebben az összefoglalóban gyűjtöttük össze. A főbb adatok 2012-re vonatkoznak, mert arról volt minden irányból valamilyen képünk. Összevetjük az adatokat a Legfőbb Ügyészség által a regisztrált bűncselekményekre vonatkozóan kezelt adatokkal, illetve kivetítjük a számokat a magyar női lakosságra (a FRA által vizsgált korosztályokban, tehát a 15-74 éves kor közöttiekre) a 2011-es népszámlálás alapján. Megtudhatja belőle például, hogy élete során hány lányt és nőt ér fizikai, szexuális és súlyos lelki erőszak Magyarországon, hogy kik a tipikus elkövetők, hogy a nők elleni szexuális és fizikai erőszak milyen mértékben marad rejtve a bűnüldöző szervek számára és miért, hogy hová fordulnak a nők az ellenük elkövetett erőszakok miatt, és hogy milyen tartós fizikai és lelki hatásoktól szenvednek az erőszak következtében. Különösen ajánlott olvasmány rendőrök, ügyészek, bírók és gyermekvédelmi szakemberek számára.

A nők férfiak általi, illetve a férfiak nők általi bántalmazásának arányairól szokás vitázni, ennek a vitának az alapját olyan statisztikai módszerekkel (az ún. Conflict Tactics Scale — eredeti: CTS és továbbfejlesztett: CTS2) készített felmérések szolgáltatják, melyek bizonyítottan nem képesek valós képet nyújtani a párkapcsolati erőszakról. (Kiritkáját ld. itt, és itt.) Alább a valósnak tekinthető adatokat ismertetjük.

A nők bántalmazásának gyakorisága és veszélyessége:

Magyarországon az elérhető statisztikák szerint havonta legalább 3 nőt meggyilkol férje vagy volt férje, élettársa vagy volt élettársa, barátja vagy volt barátja, alkalmi partnere. 

A police.hu-n és a hírportálokon egyre kevesebbszer jelennek meg ezek a gyilkosságok: az elmúlt években évi 15-20 esetről jelent meg hír. Azonban a statisztikák azt mutatják, hogy ennél jóval több áldozat van. A legutóbbi adatigénylésünk (2018) alapján 2017 novembere és 2018 júniusa között (8 hónap alatt) 27 nőt gyilkolt meg olyan férfi, akivel alkalmi vagy tartós kapcsolatban állt a gyilkosság idején, vagy azt megelőzően. 12 hónapra vetítve és korábbi számok alapján várható, hogy ez 2018 novemberéig több, mint 40 nőt jelent majd. 

Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját1

A nőket érő erőszak elkövetői az esetek túlnyomó többségében partnerek vagy volt partnerek

A nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük vagy volt partnerük követte el. A férfiakra vonatkozó hasonló adat 3 százalék volt.

A meggyilkolt nőknek több mint felét (volt) férjük vagy élettársuk ölte meg, Magyarországon a rendőrség adatai szerint pl. 2009-ben a megölt nők 51,2%-át (43 nőt), másik rendőrségi forrás szerint 76%-át (64 nőt) partnere ölte meg.

A partnerük által megölt férfiak bírósági aktáiból az esetek 80 százalékában tudható, hogy a nő elkövetővé válását hosszan tartó súlyos feleségbántalmazás előzte meg a férfi részéről.

A nők 23 százaléka élt át legalább valamilyenfajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)

A testi erőszakot átélt nőket partnerük az esetek legkevesebb 7 százalékában szexuálisan is bántalmazta. (Az adat konzervatív becslésű alsó érték.)

A testi erőszakot megélt nők 55 százaléka, a szexuális erőszakot megélt nők 44 százaléka a támadás során súlyos sérüléseket szenvedett (zúzódások, ficamok, nyílt sebek, csonttörések, fej- és arcsérülések). A nők egyharmadának orvosi ellátásra volt szüksége a sérülései mértéke miatt.

A nők átlag 35 verést szenvednek el mielőtt segítségért fordulnak, és akkor átlag 5-12 intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítása érdekében, mielőtt hatékony segítséget kapnak vagy megölik őket vagy gyerekeiket.

A válást vagy szakítást követő időszakban a nőket érő erőszak gyakorisága és intenzitása jelentősen növekszik, a szakítási szándék bejelentésétől számított két évet a szakirodalom fokozott veszélysségű időszaknak tekinti. Ebben az időszakban sok nő a fenyegetésektől való jogos félelmében tér vissza a partneréhez.

A bántalmazást megélt nők 27 százaléka arról számol be, hogy partnere az erőszakkitörések során soha nem állt alkohol vagy drog hatása alatt.

A párkapcsolati erőszakot megélt nők más nőkhöz viszonyítva ötször olyan eséllyel esnek át vetélésen és abortuszon.

A párkapcsolatukban bántalmazást megélt nők ötször olyan gyakorisággal számolnak be depresszióról, mint nem bántalmazott társaik. Ha a kapcsolat még tart, a depresszió esélye 13-szoros.

A megegyezéses válások 90 százalékban a gyermekek az anyánál maradnak, ha azonban az apa pert indít, az esetek 40%-ában nála helyezik el a gyerekeket, miközben a bántalmazás kivizsgálására általában nem kerül sor (nem is kerülhet, hiszen a bírók többsége és igazságügyi szakértők nem képzettek a témában). Nemzetközi adatokból kiderül, hogy a peres gyerekelhelyezések túlnyomó többségének hátterében nőbántalmazás áll.

Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának adatai szerint a partner vagy ex-partner elleni erőszakos cselekmények és fizikai erőszak 85 %-át férfiak követik el nők ellen. Ausztráliában az összes fizikai erőszakot elszenvedett nők 31%-át partnere vagy volt partnere bántalmazta, míg az összes fizikai erőszakor elszenvedett férfiak 4,4%-ának volt az elkövetője a partnere vagy volt partnere. Kanadában 30 éve 3-4-szer annyi nőt öl meg partnere vagy volt partnere, mint amennyi férfit.

A KSH statisztikai adatai 2011-ből a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények megoszlásáról:

(Forrás: http://www.ksh.hu/szamlap/eletunk.html)

Az ORFK adatai 2009-ből:

Az egy háztartásban élők sérelmére elkövetett bűncselekmények száma 3.127 volt, ahol a férfi az elkövető és nő a sértett. Volt élettárs sérelmére 3.603 eljárás indult családon belüli erőszak kapcsán, ugyanezen szempontok alapján. 2009. évben nők sérelmére férfiak a legnagyobb számban és arányban a testi sértés (2.528, 27%) és a zaklatás (2.233, 24% ) bűncselekményeket követték el. A nők sérelmére 64 (0,7%) esetben követtek el emberölést. Ezen belül a kiskorú lányok sérelmére legtöbbször a kiskorú veszélyeztetése (362, 3,8%) és a testi sértés (199, 2,1%) bűncselekményeket követik el. Emberölést kiskorú lányok sérelmére a vizsgált időszakban 9 (0,1%) alkalommal követtek el. A 60 év feletti nők sérelmére leggyakrabban 450 (4,8 %) esetben testi sértés, 271 (2,9%) esetben zaklatás bűncselekményt követtek el.

Az ORFK adatai 2010-ből:

Gyermekek helyzete az anya bántalmazása esetén:

Azok a nők, akik 16 éves koruk előtt a szüleik közötti testi erőszak tanúi voltak, felnőttként kétszer olyan eséllyel kerültek maguk is fizikailag bántalmazó párkapcsolatba.

A feleségüket bántalmazó apák egyharmada a gyereke(ke)t is verte.

Azok a nők, akik 16 éves koruk előtt szexuális visszaélést szenvedtek el, felnőttként több mint kétszer olyan eséllyel kerültek bántalmazó párkapcsolatba, és négyszer olyan eséllyel váltak szexuális erőszak áldozatává.

A párkapcsolati erőszakban élő nők 43 százalékával 12 évesnél fiatalabb gyerek(ek) is élt(ek).

Több kutatást összegezve kiderült, hogy a hajléktalan szülők állításuk szerint 22–50 százalékban családon belüli erőszak miatt hagyták el otthonukat.

A lakosságnak mintegy 70%-a úgy gondolja, hogy a gyermekbántalmazás megengedhető, ha „nevelési célzatú verés”-ként jelenik meg.

A bántalmazóval élő nők kevésbé tudják érvényesíteni a terhesség választásával kapcsolatos jogaikat: a bántalmazók partnereinek jellemzően több gyermeke születik, mint a nem bántalmazó családokban. A nemzetközi tanulmányok egyre világosabban kimutatják, hogy e terhességek jelentős része a partner által elkövetett nemi erőszak, és/vagy a fogamzásgátlás megakadályozása következtében jön létre, és a bántalmazott kiszolgáltatottságának növelése a célja.

A bántalmazás gyakran a terhesség alatt kezdődik. Ha korábban is alkalmazott a bántalmazó fizikai erőszakot, a terhesség ideje alatt sem hagyja abba. A bántalmazott terhes nők aránya világviszonylatban 4-12%, az alacsony jövedelmű, és fiatal nők körében több esetről tudnak, ott a 38%-ot is elérheti. Angliában 30% azoknak a nőknek az aránya, akiket partnerük a terhesség alatt kezdett el fizikailag bántamazni. Magyar adat nem áll rendelkezésre.

Angliai kutatások 1997-ben, 2001-ben és 2002-ben kimutatták, hogy a vetélések, halvaszületések, és szülés alatti anyai halálozások leggyakoribb oka a párkapcsolati erőszak.

Távoltartás (2013):

A járásbíróságokhoz érkezett polgári és gazdasági nemperes ügyek közül 2013-ban a megelőző távoltartásra országosan 2568 bírósági eljárás, az ideiglenes megelőző távoltartó határozat bírósági felülvizsgálatára pedig országosan 275 eljárás indult. A határozat tartalma (elutasítás, megítélés, meghosszabbítás) nem derül ki az Országos Bírói Hivatal által közzétett adatokból.

Távoltartás (2010):

Egy reprezentatív kutatás adatai szerint Magyarországon legalább 400 000 nő, és a hozzájuk tartozó gyermek szenved el bántalmazást minden évben. A távoltartás büntetőeljárási változatát (138/A.-139.§) 2006-ban vezették be, és az ezt követő két évben összesen 141 esetben (ld. a kiadvány záró tanulmánya) rendeltek el a bíróságok büntetőeljárási távoltartást. Az ún. megelőző távoltartást 2009-ben vezették be, és 2010-ben a rendőrség országosan 1463 ideiglenes megelőző távoltartást adott ki. Jelenleg nem áll rendelkezésre adat arra, hogy ebből a bíróság országosan mennyit tartott fenn,a budapesti adatokra ld. alább a táblázatot, és a szöveges összefoglalót. Összehasonlításképpen: Ausztriában a távoltartás 1997-es bevezetését követô két évben 2700 távoltartást adtak ki összesen. Ausztria lakossága 8,3 millió fő.

A statisztika bontásából a következők derülnek derülnek ki:

• a rendőrség egyetlen távoltartást sem adott ki a II., XII., XVII., XX-XXIII., és XXII. kerületben, így ebben az öt kerületben nem volt sem rendőri, sem bírói távoltartás 2010-ben.

• A bíróság a III, VI., IX., X., XIII., és XXI. kerületben az összes, a rendőrség által kiadott távoltartást megsemmisítette, így a VI. és X. kerületben 4-et, a IX. és XIII. kerületben 5-öt, a XIV. kerületben 11-et (!), a XXI. kerületben 3-at, a többi kerületben egyet-egyet, így ebben a hét kerületben 2010-ben nem volt 3 napnál hosszabb távoltartás. Az V. kerületben 6-ból 5-öt, VII. kerületben 12-ből 11-et (!), a XVI. kerületben 8-ból 6-ot, a XVIII. kerületben 9-ből 5-öt semmisített meg a bíróság, így ebben a 4 kerületben összesen 8 esetben volt három napnál hosszabb távoltartás.

• Csak 6 kerületben tartott fenn a bíróság annyi megelőző távoltartást, amennyit a rendőrség elrendelt: az I., IV., XI., kerületben egyet-egyet, a XV. kerületben 3-at (ez összesen 6 ebben a négy kerületben), a XIX. kerületben 7-et, és végül a VIII. kerületben 14-et (!).

• Az adatok alapján nem zárható ki, hogy a távoltartás rendőrségi kiadása, és főként a bíróság általi fenntartása nagyban függ a kerülettől, és nem zárható ki bizonyos (a társadalmi csoporthoz, réteghez való tartozás talaján álló) előítéletek, illetve diszkriminatív gyakorlat működése sem. (Csak a VIII. és a XIX. kerületben összesen 21 távoltartás, míg Budapest összes többi – 20 – kerületében összesen 14 távoltartás maradt hatályban 3 napon túl.)

Budapest lakossága kb. 1 736 000, az ország teljes lakosságának majdnem 20%-a. Ausztriában (kb. 8,4 millió lakos) évente mintegy 4000 távoltartást adnak ki, a távoltartás ott a rendőrség által 14 napra adható ki, a bíróság korlátlan ideig hosszabbíthatja, míg Magyarországon a megelőző távoltartást a rendőrség legfeljebb 72 órára adhatja ki, a bíróság legfeljebb 30 napra hosszabbíthatja meg. A büntetőeljárási távoltartást a rendőr nem adhatja ki, a bíróság pedig legfeljebb 60 napra. A fenti adatok a megelőző távoltartásra vonatkoznak.

A kezeletlen párkapcsolati erőszak ára

Európa Tanács (2006): Egy 10 milliós ország családon belüli erőszakkal kapcsolatos beavatkozási, rendőri, egészségügyi ellátási és egyéb költségei mintegy évi 400 millió eurót tesznek ki. A fenti számítás alapján az Európa Tanács országaiban évente 33 billió eurót csak a kezeletlen családon belüli erőszak költségei visznek el.

Forrás: Európa Tanács, 2006: „Leltártanulmány” [Stocktaking Study]: Az Európa Tanács tagországaiban a nők elleni erőszakkal szemben tett intézkedésekről és tevékenységről (http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/equality/03themes/violence-against-women/CDEG%282006%293_en.pdf)

A fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos statisztikai tévhitek

A Legfőbb Ügyészség Számítástechnika-alkalmazási és Információs Főosztály Tájékoztató a gyermekkorúak és a fiatalkorúak bűnözésével összefüggő egyes kérdésekről c. kiadványa (2012) cáfolja azokat a tévhiteket, melyek szerint a fiatalkorú bűnelkövetés a válással, vagy az “apai minta” hiányával  volna magyarázható — az adatok épp az ellenkezőjére mutatnak. Családi környezetüket illetően a gyermekkorú elkövetők háromnegyed részét – 2011-ben 76,57%-át – a szülők közösen nevelték, a második helyen szerepelnek az egyedülálló szülők által neveltek 12,38%-kal, a harmadik helyen a nevelőotthonban, intézetben lévők állnak (7. sz. tábla) — írja az évkönyv. Az ügyészségi statisztika szerint továbbá a gyermekkorú elkövetőknél a nemek szerinti összetétel szempontjából – az utóbbi 5 évet figyelembe véve – megtorpant a lányok arányának növekedése, számuk továbbra is lényegesen kisebb a fiú elkövetők számánál, a megoszlás 2011-ben 82,24–17,76% volt. Életkoruk szerint a 13 évesek alkották a gyermekkorú elkövetők 37–41%-át, 2011-ben arányuk 37,84% volt (6. sz. tábla, 2., 3. sz. kördiagram). Az esetek 88,25%-ában semmilyen tudatmódosító (alkohol, kábszer, stb) nem játszott szerepet a bcs. elkövetésekor (30. o.).

Halálos áldozatok száma Európában, illetve egyéb adatok (2006)

Európai Parlament (2006): Évente 700-900 nő hal meg családon belüli erőszak miatt az EU-ban; Svéd, német és finn tanulmányok szerint a 16 és 67 év közötti nők legalább 30-35 százaléka egyszer fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává válik, a nőket fenyegető erőszak elkövetője pedig általában családtag vagy élettárs; sajtóközlemény http://www.europarl.eu.int/news/expert/infopress_page/014-4909-33-2-5-902-20060131IPR04892-02-02-2006-2006–true/default_hu.htm

A párkapcsolati erőszak, mint népegészségügyi probléma

A WHO  2005-ös nemzetközi kutatásának (http://www.who.int/gender/violence/who_multicountry_study/summary_report/en/index.html) összefoglalójában  kiemeli, hogy a párkapcsolati erőszak közegészségügyi probléma, és a nők betegségeinek egyik fő forrása. A párkapcsolati erőszak megsokszorozza a fizikai, lelki-mentális, és az ún. reprodukciós betegségek (ezek lehetnek a bántalmazótól elkapott nemi betegségek, vagy a szexuális erőszak, illetve terhesség, szülés előtti-alatti-utáni erőszak miatti sérülések, vagy ezek miatt bekövetkező vetélések, szülési traumák, kényszerabortusz következményei) arányát. Az egyik legfontosabb felismerés az volt, hogy erőszak hatása hosszú távú. (Azaz megfelelő kezelés/terápia nélkül korábbi erőszak esetén is fennmaradtak a tünetek, betegségek.)

Menedékházak (shelterek)

   Az Európa Tanács ajánlása szerint 10.000 lakosra kell jutnia egy shelter-helynek. A gyakorlatban európai átlagban kb. 100.000 lakosra jut egy. Magyarországon egy a nemzetközi standardoknak megfelelő shelter sincs (a párkapcsolati erőszak illetve az emberkereskedelem/prostitúció áldozatai számára), az ún. családok átmeneti otthonai tartanak fenn 30 napos krízishelyeket a bántalmazottaknak, ebből jelenleg 40 fő számára van hely. További tartózkodásra a családok átmeneti otthonaiban 1/2-1 évre van lehetőség, a biztonsági feltételek nem adottak.

Nemi erőszak és szexuális bántalmazás:

A nők 20 %-a esik nemi erőszak áldozatául élete során, és további legalább 20% azok aránya, akiket megkíséreltek megerőszakolni.

Az összes nemi erőszak 70%-át ismerős, családi barát, rokon követi el. A nemi erőszakok nagy része tehát az otthon, vagy barátok, ismerősök otthona biztonságosnak nevezett és hitt falai között történik.

A nemi erőszakok maximum 10%-át, a gyerekek elleni szexuális abúzus maximum 1 %-át jelentik fel.

Az igazságügyi statisztikák és a kutatások adatainak összevetéséből arra a becslésre juthatunk, hogy a nemi erőszak elkövetőinek legalább 99%-a Magyarországon büntetlen marad.

Minden harmadik lány első szexuális tapasztalata erőszakos vagy kierőszakolt.

A nők 20%-a szenvedett el gyerekkori szexuális abúzust.

Egy 2009-ben végzett, 33 európai országban végzett kutatás szerint Magyarországon fordulnak a legkevesebben a hatóságokhoz nemi erőszak miatt, ami azt jelzi, hogy itt bíznak a nők legkevésbé a hatóságokban. Az adatokat 11 EU országban részletesen is elemezték, ez kimutatta, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a nemi erőszak miatt megindult büntetőeljárások aránya (10 éves átlagban 2,24%/100 ezer fő). A megindult büntetőeljárásokban olyan mértékű az elítélési arány (szintén 10 éves átlagban az eljárások 80%-ban született elmarasztaló ítélet, ami a többi vizsált országban 3-17%), hogy valószínűnek látszik, hogy csak az “eleve bizonyítottnak tartott”, nagyon súlyos sérülésekkel járt ügyekben indítják meg egyáltalán a nyomozást (az ügyek tehát még a nyomozás megindulása előtt kiesnek a rendszerből: az áldozat nem bízik az igazságszolgáltatásban, ezért nem is próbál feljelentést tenni, vagy próbál, de lebeszélik, nem veszik fel a jegyzőkönyvet, vagy egyéb módon eltérítik.) Magyarország abban is kivétel, hogy itt évtizedek óta csökken a nemi erőszak miatti bejelentések száma: 1987-ben 485-en, 1997-ben 392-en, 2007-ben pedig csak 215-en fordultak a hatóságokhoz. 1997-2007 között a megindított büntetőeljárások száma közel negyedére, az elítélések száma folyamatos csökkenés mellett kb. a hatodára, aránya pedig kb. a felére csökkent. 2007-ben a hivatalos adatok szerint Magyarországon 125 nemi erőszak miatti feljelentést regisztráltak, ami nyilvánvalóan töredéke a megtörtént eseteknek. 

Szexuális zaklatás

A nők 30-50 %-a él meg szexuális zaklatást a munkahelyén az EU-ban. Magyarországon, ahol a megfelelő jogszabályok és eljárások hiányoznak, ez az arány feltehetőleg magasabb.

Nőkereskedelem és prostitúció:

A nőkereskedelem fenntartói az EU-ba évente mintegy 500.000 nőt adnak el prostitúció céljára, köztük több ezer magyar nőt és lányt.

A prostituáltak legalább 90%-a gyermekkori szexuális visszaélés vagy más családon belüli erőszak áldozata, a hatóságok mégis – a törvény előírásait megszegve – őket büntetik.

A prostitúcióba kerülés átlag életkora 12-14 év.

Az adatok további forrásai:

Az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának megrendelésére készült Különjelentés a párkapcsolati erőszakról: Callie Marie Rennison, Ph.D. és Sarah Welchans: U.S. Department of Justice, Bureau of Justice Statistics, Special Report on Intimate Partner Violence, 2002. További amerikai statisztikák a nők elleni erőszak egyéb formáival kapcsolatban itt.

Canadian Centre for Justice Statistics: Family Violence in Canada: A Statistical Profile. 2011.

Australian Bureau of Statistics: Personal Saftey Survey Australia, 2006.

Európa Tanács, 2006: „Leltártanulmány” [Stocktaking Study]: Az Európa Tanács tagországaiban a nők elleni erőszakkal szemben tett intézkedésekről és tevékenységről

A Világ Egészségügyi Szervezet két felmérése

Mezey, Gillian (1997) “Domestic Violence in Pregnancy” in Bewley, S., Friend, J., and Mezey, G.: (1997) (ed.) Violence against women (Royal College of Obstetricians and Gynaecologists)

és

Lewis, Gwynneth, Drife, James, et al. (2001) Why mothers die: Report from the confidential enquiries into maternal deaths in the UK 1997-9; commissioned by Department of Health from RCOG and NICE (London: RCOG Press); also Why Mothers Die 2000-2002 – Report on confidential enquiries into maternal deaths in the United Kingdom (CEMACH), mindkettőt idézi az angol Women’s Aid szervezet honlapjának terhesség alatti párkapcsolati erőszakról szóló oldala, ahol további adatokat is lehet találni a témában

Kapossyné dr. Czene Magdolna: A távoltartás két éve a bíróságok gyakorlatában. In: Rendszerbe zárva: Hogyan kezeli az igazságügyi rendszer a nök és gyerekek elleni férfieröszak jelenségét ma Magyarországon? (Szerk: Wirth Judit) NANE-Patent, Budapest, 2009.

Dr. Körös András, Dr. Jánoskúti Gyöngyvér és Dr.Grád András kutatási tanulmánya a gyermekelhelyezési perekről, mely a Családi jog 2008. évi 4. számában jelent meg. (A kutatás következtetései ugyan arra buzdítják az e téren amúgy is igen aktív bántalmazókat, hogy indítsanak még több gyerekelehelyezési pert, és a kutatás maga egyáltalán nem veszi figyelembe mindazt, amit a tudomány a bántalmazásról ma tud, azonban kiderül belőle, hogy tévhit, hogy a gyermekeket a bíróságok automatikusan az anyának ítélnék.)

M.H. Silbert and A.M. Pines, 1982, “Victimization of street prostitutes, Victimology: An International Journal, 7: 122-133 és D.Kelly Weisberg, 1985, Children of the Night: A Study of Adolescent Prostitution, Lexington, Mass, Toronto alapján idézi az Amerikai Igazságügyi Minisztrérium

Dr. Birgitt Haller (Institut für Konfliktforschung): Lessons from the Austrian model to tackle domestic violence. CAHRV conferencia-előadás, Budapest, szeptember 20, 2006

Report on sexual harassment in the workplace in EU Member States, June 2004

Sexual harassment in the workplace in the European Union, European Commission, Directorate-General for Employment, Industrial Relations and Social Affairs Unit V/D.5 , 1998

Lovett, Jo – Liz Kelly (2009) Different systems, similar outcomes? Tracking attrition in reported rape cases in eleven European countries. London Metropolitan University: Child and Women Abuse Studies Unit. ISBN No. 978-0-9544803-9-4.

Az egészségügyi kutatások forrásai:

1996-ban és 2000-ben 14 000 fiatal nővel készült ausztráliai egészségügyi hosszmetszeti kutatás. Angela Taft, Lyn Watson és Christina Lee: The Australian Longitudinal Study on Women’s Health (ALSWH) 1996–2000.

A Német Szövetségi Család-, Idős-, Nő- és Gyermekügyi Minisztérium 10 000 fős női populáción végzett reprezentatív kutatásának eredményei, 2003. Federal Ministry for Family Affairs, Senior Citizens, Women and Youth: Health, Well-being and Personal Safety of Women in Germany 2003.

• 1.Tóth Olga: Erőszak a családban. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok, 12. 1999.