Bolygó-modell — ellentmondásos rendszerek

Sajnos nagyon gyakori, hogy a szociális rendszer különböző állomásai, az ellátórendszer, a gyerekvédelmi és gyámügyi hatóságok nem veszik figyelembe a párkapcsolati erőszakot, mint a gyerekekre ható tényezőt. Az is előfordul, hogy egyszerűen az anya hibájának róják fel, amiért nem képes megvédeni gyermekeit attól a károsodástól, ami azzal jár, hogy jelen vannak a az erőszakkitörések során. A jelenlegi európai trendek ellentmondásait M. Hester bristoli professzor a “bolygó-modell” kidolgozásával érzékelteti (Hester, M., 2004, Future Trends and Developments – Violence Against Women in Europe and East Asia, Violence Against Women 10 (12), pp 1431-1448.)

A bolygórendszer 3 bolygóból áll:

1. “A” Bolygó: a párkapcsolati erőszak bolygója, melyen az erőszak elkövetése és társadalmi nemekhez kötöttsége (túlnyomórészt férfierőszak) valamelyest látható (jellemzően büntetőjogi és/vagy a távoltartáshoz kapcsolódóan polgári jogi keret, büntetőjogi és polgári jogi következményekkel).

2. “B” Bolygó: a gyermekvédelmi bolygó, melyen az elkövető felelősségének megállapítása nem elsődleges, a megközelítés a büntető helyett elsősorban segítői, az eljárások gyakran önkéntesek (nem hatósági, hanem “szolgálati” beavatkozás), az erőszak társadalmi nemekhez kötöttsége nagyrészt eltűnik, bár a szolgáltatók tisztában vannak vele, hogy együttműködő ügyfeleik túlnyomó többségét az anyák alkotják.

3. “C” Bolygó: a kapcsolattartási (láthatási) bolygó, melynek kerete a “gyermekvédelmi” és egyéb polgári jog, vagy büntetőjog (kapcsolattartás akadályozása), jelentős részben hatósági (gyámhatóság, bíróság), közigazgatási és büntető jogi fellépés az anyával szemben, aki gyermekét a bántalmazó itt már teljesen “eltüntetett” és el nem ismert veszélyeztető magatartásával szemben védeni igyekszik. Fő eszközei az erőszak esetén káros mediáció, illetve a tárgyalás, melyekben az anyától elvárják, hogy “egyezzen meg” a megyezésre amúgy nem törekvő volt bántalmazóval. Ha ez nem vezet eredményre, akkor az anya felelősségre vonása (bírság, büntető eljárás) a “láthatások akadályozása” miatt. A “semleges”-nek mondott beavatkozás a párkapcsolati erőszak gyerekekre gyakorolt káros hatásait nem veszi figyelembe, az erőszakos volt partner (apa, nevelőapa, élettárs) gyerek elleni erőszakos magatartását nem veszi komolyan, a párkapcsolati erőszak nemekhez kötöttsége teljesen eltűnik, a “közös szülői felelősség” elmélete érvényesül, melyben azonban felelőssége látszólag csak az anyának van, az apának — azon kívül, hogy ha van kedve, megjelenik a gyerekért — nem nagyon.

A fenti ellentmondásos rendszerben az egyes bolygókon a következők történnek:

“A” Bolygó:

A bántalmazó viselkedését a rendőrség és egyéb hatóságok beazonosítják, mint bántalmazást az anya ellen
Előfordul, hogy eljárást indítanak szabálysértés vagy bűncselekmény miatt. Ha erre lehetőség van, akár távoltartást is elrendelhetnek az elkövetővel szemben.

“B” Bolygó:

Esetleg: belekerül a rendszerbe, hogy az apa bántalmazó viselkedést mutatott az anyával szemben az együttlakás és a szétválás időszaka alatt, De nem mindig, és nincs jelenősége, mert ‘B’ bolygó fókusza a gyerekek “védelme” és nem a felnőtteké, és a párkapcsolati erőszak nincsen elismerve mint olyan, amely ellen a gyereket is védeni kellene.
Esetleg: A gyerekvédelmi szolgálat védelembe veheti a gyerekeket kiskorú veszélyeztetése (lelki/érzelmi erőszak) miatt, DE ez nem feltétlenül szolgálja a védelmét, mert a védelembe vétel a gyakorlatban inkább az anya ellenőrzését jelenti, és változatlanul nem az anya (és rajta keresztül a gyerek) bántalmazása elleni fellépést.
Esetleg: Feljelentés készül a bántalmazó ellen, DE ennek kicsi a valószínűsége, mert a) ezen a bolygón a segítői szemlélet az uralkodó, és nem a kriminalizáló, b) a segítők félnek a bántalmazótól.
Ehelyett:az anya felszólítása a bántalmazó elhagyására (ha ezt még nem tette volna meg), és ha nem, a gyermek “kiemelése” a „védelmezésre képtelen” anya  miatt. A “B” bolygón tehát, annak ellenére, hogy az anyát (is) éri az erőszak, az anya felelőssége, hogy számoljon a következményekkel. Az erőszakos apa gyakorlatilag teljesen láthatatlan ezen a bolygón.

“C” Bolygó:

Az apa mind az “A” mind a “B” bolygóról a “C” bolygóra érkezik hogy kapcsolattartást, vagy akár szülői felügyeleti jogot kérjen. A “B” bolygón nem indult ellene eljárás az anyával szembeni erőszak által okozott kiskorú veszélyeztetéséért, tehát nem áll rendelkezésre bizonyíték, mely rávilágítana a válás utáni gyerekfelügyeleti képességére. De még ha az “A” bolygóról érkezve van is ellene jogerős ítélet vagy hatályos távoltartás, a láthatás bolygón ez „felnőttek közti” ügy, „nincs” közvetlen kapcsolata a gyerekekkel. A hangsúly nem a gyerekvédelmen van, hanem azon, hogy a) minden gyereknek két szülője legyen, akármilyen, b) minden apának joga van látni a gyerekét, akármilyen. A bántalmazó férj (apa) is „elég jó apa” státuszt kap, akinek a rendszer szerint biztosítani kell a kapcsolatát a gyerekkel a válást követően akkor is, ha a gyermek azt nem akarja.

Az anya különlegesen nehéz dilemma elé néz: megpróbálta korlátozni a partnere erőszakos viselkedését azzal, hogy az “A” bolygón rendőrt hívott és (ha volt bátorsága) tanúskodott a büntetőtárgyaláson. Elhagyta erőszakos partnerét, szót fogadva a “B” bolygón található gyerekvédelmi segítőknek, vagy távoltartást kért, hogy megvédje gyermekeit. De a “C” bolygó ellentétes megközelítést alkalmaz: a “családoknak” továbbra is családokként kellene működni, a bántalmazás ellenére. Ezért ezen a bolygón kapcsolattartást rendelnek el az erőszakos partner és a gyerekek között, ami nem csak meghazudtolja a bántalmazott anya (és gyerekei) eddigi tapasztalatait, de ismét retteghet gyermekei biztonságáért.

A fentiek fényében tudjuk tehát, hogy mindegyik bolygónak megvan a maga története, kultúrája és megvannak a saját törvényei. A szakemberek felelőssége, hogy ezeket összhangba hozzák. A gyerekek biztonságának realisztikus meghatározása ilyen körülmények között megköveteli a szakembertől:

• a párkapcsolati erőszak mechanizmusainak pontos ismeretét,

• az erőszak felismerését,

• annak elismerését, hogy a “semlegesség” ilyen esetekben az erőszak támogatását jelenti, valamint

• az erőszak elítélését, és a nem erőszakos szülő feltétlen támogatását a gyermek biztonságának kialakításában.