2012: A párkapcsolati erőszak önálló tényállásként való szabályozására vonatkozó szövegszerű javaslatunkat már 2009 nyarán eljuttattuk az igazságügyi tárca részére. A büntető törvénykönyv újraszabályozása idején, 2012-ben ezt ismét megtettük. A javaslat sajnos egyelőre nem kapott támogatást az igazságügyi kormányzat részéről annak ellenére, hogy az követi a nemzetközi jogfejlődést, és megfelel az áldozatok védelmét szem előtt tartó emberi jogi követelményeknek. 

2012: A büntető törvénykönyv újraszabályozása kapcsán benyújott javaslataink a nők elleni erőszakkal szembeni hatékonyabb büntetőjogi fellépés jogszabályi megalapozására irányultak.

2009: A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét (NFTE) Elősegítő Nemzeti Stratégia kidolgozására a kormányzat a nőszervezetek és más tarsadalmi szervezetek bevonásával 2009-ben kezdte meg a munkát. Az NFTE Stratégia számos területet érint, többek között a nők elleni erőszak kérdését is. A kormány által 2010. január 21-én elfogadott végső változat, a 1004/2010. (I. 21.) Korm. határozat a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia – Irányok és Célok 2010-2021 a legtöbb fejezetben messzemenőkig figyelembe vette a nőszervezetek, emberi jogi szervezetek, és szakmai szervezetek javaslatait — ez alól talán csak a nők elleni erőszakról szóló fejezet kivétel, mely nagyban lerontotta az ezzel a jelenséggel foglalkozó civil szervezetek által minimumkövetelményként megfogalmazott ajánlásokat. A civil szervezetek szakértőinek tervezete itt olvasható. A kormányhatározathoz rövid távú (két éves) intézkedési terv (1095/2010. (IV. 21.) Korm. határozata Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia I. Intézkedési Tervéről (2010–2011)) is tartozik, melyet a kormány április 21-én, az országos választások második fordulója előtt 4 nappal fogadott el, és amely szintén nem tükrözi a civil szervezetek számos ajánlását. A választások kimenetele miatt a kormány természetesen ezt az intézkedési tervet nem tudta megvalósítani, a következő kormány pedig egyáltalán nem foglalkozott ezekkel a kormányhatározatokkal.

2008: Sándor Klára és Magyar Bálint SZDSZ-es képviselők a 2006-ban bevezetett büntető-eljárásjogi távoltartás alkalmatlanságának bizonyított volta miatt párbeszédet kezdeményeztek a civil szakértő szervezetekkel egy polgári jogi távoltartás kialakítása céljából. A NANE Egyesület és PATENT Egyesület által kidolgozott “Modell-törvényjavaslat a távoltartás szabályozására” a távoltartást szabályozó amerikai Duluth-modell törvény, a családon belüli erőszak miatt elrendelhető távoltartásra vonatkozó osztrák törvény, valamint az ENSZ CEDAW Bizottságának a családon belüli erőszakkal szembeni fellépésre vonatkozó modell-törvénye alapján készült. A javaslatot a jogalkotási folyamat előmozdítása érdekében a szerzők 2008-ban átadták az SZDSZ, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselőinek. A törvény Parlament által elfogadott változata (hatályos 2009. október 1-től)  a javaslat sok elemét tartalmazza, azonban egyáltalán felel meg a nemzetközi jó gyakorlatnak, és az áldozatok azonnali és hatékony védelmét, valamint az elkövetők felelősségre vonását megkövetelő két alapelvnek. 

2008: A Büntető eljárásról szóló törvénybe (Be.) 2006-ban beiktatott távoltartást (Be. 138/A., 138/B., 139. §) már a jogalkotási folyamat során és a Parlamenti elfogadásakor is bíráló női jogi szervezetek 2006-ban azt a választ kapták a jogalkotótól,, hogy várjanak két évet, majd akkor áttekinti a minisztérium, hogy működik-e a szabályozás, és ha kell, majd akkor javításokat eszközölnek rajta. A minisztérium azonban nem tekintette át, hogy a Be. ezen módosítása működik-e. A NANE és PATENT Egyesület felkérésére Kapossyné Czene Magdolna bíró által készített tanulmány (A távoltartás két éve a bíróságok gyakorlatában: 109-146. o) azonban igen, és ahogyan előre látható volt, megállapította, hogy a büntetőeljárási távoltartás tökéletesen alkalmatlan az áldozatok védelmére. Ezzel kapcsolatos meglátásainkat 2008. június 31-án nyílt levél formájában jutattuk el az Igazságügyi és Rendészeti Miniszterhez. A Be.-beli távoltartást a jogalkotó továbbra sem tette alkalmassá az áldozatok védelmére.

2007: A zaklatásnak mint bűncselekménynek a Büntető törvénykönyvbe iktatására 2002 óta tettünk erőfeszítéseket. 2007-ben a zaklatás szabályozására vonatkozó konkrét szöveges javaslattal igyekeztünk a hatékony jogalkotást elősegíteni. Az ún. stalking (melyet magyarul legpontosabban a “fenyegető zaklatás” kifejezés ír le) a bántalmazottak állandó tapasztalata a bántalmazó elhagyása után. A bántalmazók nem szeretik elengedni áldozatukat, és ha már nincsen közvetlen hozzáférésük, akkor általában azt igyekeznek megakadályozni, hogy áldozatuk önálló, tőlük független, biztonságos életet tudjon kialakítani. Mivel a bántalmazóknak a korábbi együtt élés vagy együtt járás miatt (vagy mert korábban is megfigyelték kiszemelt áldozatuk minden lépését) az átlagos “idegen zaklatónál” lényegesen több információ áll a rendelkezésére az áldozatról, és különösen, ha van közös gyerek, a bántalmazó ezeket a körülményeket általában sikerrel alkalmazza korábbi partnere életének megnehezítésére vagy ellehetetlenítésére. A zaklatás végül megalkotott tényállása (Btk., 176/A §., hatályos 2008. január 1-től) meglehetősen csökevényes, így a zaklatás tényleges elkövetési formáit és valóságos káros hatásait csak részben ragadja meg. A jogalkalmazási gyakorlat pedig általában még tovább rontja a jogszabály hatékonyságát, mivel a rendőrség és az ügyészség számos súlyos zaklatási cselekményt nem tekint zaklatásnak.

2003: Az esélyegyenlőségi törvény elemzését és javaslaslatainkat a törvény kodifikációja során a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség eljuttatta a minisztériumba és a parlamenti képviselőkhöz. Az elemzés megállapítja, hogy a szexuális zaklatást a tervezet az EU-s kötelezettség ellenére nem szankcionálja. E mulasztást egyébként a jogalkotó csak jóval később, 2008-ban pótolta.