Régebben a traumatikus eseményt úgy határozták meg, mint olyasmit ami kívül esik a mindennapi tapasztalatainkon és természeti katasztrófákat, földrengéseket, árvizeket, rablótámadásokat soroltak ide. Később azonban rá kellett jönniük, hogy sok ember számára a traumatikus események a mindennapok részét képezik. Ilyenek például a családon belüli erőszak áldozatai, a bántalmazásban, fogságban élők.
A poszttraumás stressz zavar a traumatikus eseményre adott válasz, normális reakció egy abnormális helyzetre. A rendkívüli fenyegetettség és életveszély a legtöbb emberből kétségbeesést és pánikot vált ki, megrendül az alapvető bizalma és a hite, hogy vele nem fognak különösen rossz dolgok történni. A bántalmazásban, tehát sorozatos és szisztematikus elnyomásban élőknek ezen tapasztalatai halmozódnak, ők nap mint nap tapasztalnak rendkívül fenyegető és sokszor az életüket veszélyeztető eseményeket.
Az, hogy egy adott egyénben kifejlődik-e a tünetegyüttes, attól függ, hogy a személy mennyire hatékonyan tud megküzdeni a traumatikus eseménnyel. A kutatások szerint Európában a lakosság egyharmada él át élete során valamilyen traumatikus eseményt, mely traumatizálódáshoz vezethet, de nem minden érintettben alakul ki a komplex tünetegyüttes, amely kezelést is igényel. A jelenlegi kutatások szerint ez az esetek 20-30%-ában valósul meg.
Ismerünk azonban olyan tényezőket, melyek elősegítik a betegség kialakulását. Ilyen például, ha az áldozat nem kap azonnali segítséget az esemény után, ha rossz fizikai állapotban van, ha a társas közege nem támogató, vagy ha korábban már volt traumatikus élménye. Vagyis a családon belüli erőszak áldozatai fokozottan veszélyes helyzetben vannak ilyen szempontból, hiszen sokuk elszigetelten él, rossz fizikai állapotban van, és jellemzően traumatikus események sorozatát éli át.
A szexuálizált erőszak áldozataiban – akik egyébként többségükben nők és lányok – különösen gyakran alakul ki a poszttraumatikus tünetegyüttes, mivel általában nagyszámú veszélyeztető tényező van jelen. Ilyen esetekben a poszttraumás zavar kifejlődésének az esélye akár 80% is lehet.
Forrás: European Trauma Network: A nők elleni erőszak és a PTSD
[…]
Sajnos mind az orvostudomány, pszichiátria, mind a pszichológia szakterületén a legtöbb esetben észrevétlen, felderítetlen marad az átélt erőszak, illetve az erőszak és a PTSD tünetek között fennálló ok-okozati kapcsolat. Ennek következtében a kezelés sokszor csak a tünetekre koncentrál, anélkül, hogy a szindróma valódi okaival foglalkozna. A nemi alapú erőszak következtében kialakuló PTSD nem ismert és nem elismert jelenség, a tünetegyüttest leggyakrabban a természeti katasztrófák áldozataival és a harctéren traumatizálódott katonákkal hozzák összefüggésbe, ritkán a bántalmazó párkapcsolatban vagy családban élő nőkkel és gyerekekkel, vagy a nemi erőszak túlélőkkel. A nőket legtöbbször nem támogatják abban, hogy kilépjenek az erőszakos közegből vagy megküzdjenek az átélt erőszak következményeivel.
Az egészségügyi dolgozók, szociális munkások, rendőrök, a bírók, ügyvédek és ügyészek nem veszik figyelembe az átélt erőszakot és annak hatását, melynek lehet az az oka, hogy tabuként kezelik a témát, tehetetlenek a jelenséggel kapcsolatban, nincsenek tanácsadói kompetenciáik, vagy nincsen információjuk a tünetegyüttesről és a kezelési lehetőségekről.
[…]
© 2010–2020 NANE Egyesület, Patent Egyesület