A nemzetközi gyakorlatban és szakirodalomban egyre világosabban megfogalmazódik a gyermekek erőszaktól való valódi védelmének igénye. Ebben a védelemeben elsőrendű szerepet játszik az, hogy a szakemberek (szolgáltató és hatósági szerepben egyaránt) felismerik-e, és megfelelő komolysággal kezelik-e a párkapcsolati erőszakot. Ezen az oldalon egy a Családon belüli erőszak elleni szakmai munkacsoport által kidolgozott Módszertani Útmutatóból olvashat kivonatot. (A munkacsoport 2010-ben dolgozott az útmutatón. A munkacsoport tagjai között voltak gyermekvédelmi szakemberek, áldozatvédelemmel foglalkozó jogászok, gyermekjogi képviselő, bíró, rendőr, ügyész, pedagógus, a bántalmazottak számára fenntartott segélyvonalak munkatársai, szociális munkás.)

Kivonatok a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó szakembereknek szóló fejezetből:

A kapcsolatok és válások sok elmélete nem érvényes a partnerkapcsolati erőszak esetén. Erőszak esetén a kényszerítés az, ami meghatározza a kapcsolatot. Nem alkalmazhatók többek között a következő elméletek és gyakorlatok: játszmaelmélet, konfliktusos válás elmélete, szülői elidegenítés, rendszerszemléletű családterápiás megközelítés, mediáció, családterápia, családi csoportkonferencia. A családot felmérő szakembernek nem szabad abból az előfeltevésből kiindulnia, hogy az erőszakot a felek kölcsönösen vagy közösen hozzák létre, vagy hogy a nő és a férfi egyenlő lenne a párkapcsolatban. Ennek megfelelően szakmai hiba a bántalmazott nőt arra bátorítani, hogy legyen megbocsátóbb, javítson a kommunikációs képességein, támogassa a gyerekeinek a bántalmazóval való kapcsolatát, menjen vissza.

A Módszertani Útmutató párkapcsolati erőszak esetén — a leghaladóbb nemzetközi szemléletmódnak megfelelően — a bántalmazó szülő felügyeleti és kapcsolattartási jogának szüneteltetését, súlyosabb esetben megvonását tekinti alapmegközelítésnek. Amennyiben azonban a kapcsolattartásra mégis mindenképpen sor kerül, az ellenőrzött kapcsolattartást javasolja, az alábbiak szerint:

Ha a szakember meggyőződik arról, hogy partnerkapcsolati erőszakról van szó, körültekintően mérje fel a bántalmazó veszélyességét, és ennek fényében döntsön arról, javasolja-e az ellenőrzött kapcsolattartást. Az alábbi veszélyeket a vizsgálatot végző személynek fel kell mérnie, hogy a veszélyesség fényében lehessen dönteni arról, egyáltalán megengedhető-e a kapcsolattartás, illetve hogy a kapcsolattartást felügyelő személy tisztában legyen azokkal a viselkedésekkel, amelyeket figyelnie kell: 

Az anya-gyerek kapcsolat további aláásásának veszélye.

1. 1. A merev, tekintélyelvű szülői magatartás veszélye. A legtöbb bántalmazót ez jellemzi, a traumatizált gyerekeknek azonban megértő, szeretetteljes, támogató és empatikus környezetre van szükségük az érzelmi életük helyreállításához. A bántalmazó férfiak jelenbeli szóbeli erőszaka, megfélemlítő magatartása további ártalomnak teszik ki a gyereket amellett, hogy traumatikus emlékeket hozhatnak fel bennük. A bántalmazó apák által gyakran közvetített értékrend (például a nők és gyerekek másodrendűek a férfiakhoz, felnőttekhez képest, a nőknek és gyerekeknek azt kell csinálniuk, amit a családfő mond; a gyerekek rosszak, a rosszaságot ki kell venni belőlük, és jósággal kell helyettesíteni) nem teszi lehetővé, hogy a gyerekek megtalálják saját hangjukat és önbecsülésük javuljon.

   2. Az elhanyagolás és felelőtlen szülői viselkedés veszélye. Több kutatás kimutatta, hogy mivel a bántalmazók általában a saját maguk igényeit, szükségleteit tartják szem előtt, nem képesek hosszú távon a gyerekeik szükségleteire koncentrálni, és kiszámítható szülői viselkedést tanúsítani. Ez a tendencia csak erősödik a válás után, mivel a bántalmazókra jellemző, hogy meg akarják bosszulni az őket ért sérelmeket. Sok bántalmazó készakarva hanyag a gyerekeivel, hogy magát előnyösebbnek láttassa a gyerekével (pl. evéssel, lefekvéssel kapcsolatos korlátok szabásában). Ezen okokból a bántalmazó férfiak leggyakrabban képtelenek olyan következetes környezetet teremteni, ami a gyerekek fejlődéséhez kell, sőt hátráltatják az anyának ezt a törekvését a saját hanyag viselkedésükkel, mivel a gyerekek gyakran már az anyától sem fogadják el a határok szabását. Egyes bántalmazók magatartása kimeríti a veszélyeztetést: a gyerekeket egyedül hagyják, nem megfelelő gondozóra bízzák, erőszakos vagy szexuális tartalmú újságokat, filmeket nézetnek velük, erőszakos vagy szexuális tartalmú számítógépes játékoknak teszik ki őket, a biztonságos közlekedés szabályait rendszeresen figyelmen kívül hagyják (pl. nagy sebességgel, gyerekülés nélkül, biztonsági öv nélkül utaztatják a gyerekeket a kocsiban), amitől a gyerekek gyakran hetekig nem tudnak megnyugodni.

   3. Az anya elleni újabb támadások veszélye, és annak veszélye, hogy a gyerek ennek tanúja lesz. A partnerkapcsolati erőszak nagy hányadát a válás után követik el a bántalmazók, az erőszak valószínűsége növekszik a válás bejelentése és lefolyása alatt és után, és statisztikák szerint évekkel a válás után is magas marad. Egyes kutatások szerint válás után megnő a (volt) partner elleni nemi erőszak valószínűsége. A partnergyilkosságoknak mintegy felét a válás után követik el. A kapcsolattartás alkalmat ad a bántalmazó férfinak, hogy újra bántalmazza a nőt, és a gyerekek ennek gyakran tanúi, ami a gyerek elleni pszichológiai erőszakot jelent.

   4. A gyerek elleni pszichológiai bántalmazás és a manipuláció veszélye. Sok bántalmazó szóbeli erőszakot követ el a gyerekei ellen, és fegyverként használja őket az anya ellen.

   5. A gyerek elleni fizikai vagy szexuális erőszak veszélye. Számos kutatás kimutatta, hogy a partnerüket bántalmazó férfiak gyakrabban erőszakosak fizikailag és szexuálisan is a gyerekükkel, mint a partnerbántalmazást nem elkövető férfiak. Nincs bizonyíték arra, hogy a bántalmazó férfiak a válás után kevésbé lennének erőszakosak a gyerekeikkel, sőt elképzelhető, hogy nő az erőszak előfordulása a kapcsolattartás során, miután a nő már nincs jelen, és nem tud beavatkozni. Nem zárható ki az sem, hogy a gyerekbántalmazás éppen a válás után kezdődik. Például egy kutatásban az incesztuselkövetők 10%-a azt állította, hogy a nő elleni bosszú motiválta az incesztusra. Ráadásul a bántalmazásból kikerülő gyerekek általában erősebben szembeszállnak a bántalmazóval, mint korábban, ami megnövelheti a fizikai támadás valószínűségét.

   6. A következetlenség veszélye. Visszatérő megfigyelés a partnerüket bántalmazó férfiakkal kapcsolatban, hogy ki-bejárkálnak a gyerekük életéből. Gyakori, hogy hónapokig, évekig nem élnek a kapcsolattartási jogukkal, majd hirtelen követelik a kapcsolattartás kiterjesztését, a szünidőre, ünnepre, születésnapra eső vagy ott alvást magába foglaló kapcsolattartást. Ez érzelmileg manipulálja a gyerekeket (akik azt hihetik, az apjuk megváltozott), és folytatása lehet a válás előtti következetlen elhanyagoló viselkedésnek. Ha a hatóság teljesíti ezt a kérést, azzal azt az értéket közvetíti az apa és a gyerek felé is, hogy férfiaknak joguk van a gyereküket saját változó igényeiknek alárendelni, és nem a gyerek érdekei az elsődlegesek.

   7. A partnerkapcsolati erőszakhoz vezető nézetrendszer elsajátításának veszélye. A partnerbántalmazást elkövető apa mellett felnövő fiúk sokkal nagyobb valószínűséggel bántalmazzák később maguk is a partnerüket, mint azok a fiúk, akiknek az apja nem bántalmazó. Egyes kutatások alapján elképzelhető, hogy a partnerbántalmazásban felnövő lánygyermekek később nagyobb valószínűséggel lesznek partnerbántalmazás áldozatai. Például a hatóság azon döntését, hogy egy fiút az apjánál helyeznek el, úgy értelmezheti a gyerek, hogy a hatóság támogatja az apa bántalmazó viselkedését, és az anyát tartja felelősnek. Ezért a döntésnek olyannak kell lenni, hogy a bántalmazó apát ne kínálja szerepmodellként a gyerek számára.

   8. A gyerekrablás veszélye. A legtöbb gyerekrablást a partnerüket bántalmazó férfiak követik el, legtöbbször maga az apa vagy annak megbízottja. Tipikusan nem azonnal a válás után történik, hanem vagy a válás előtt, vagy két–három évvel a különköltözés után. A gyerekrablások fele úgy történik, hogy az apa nem hozza vissza a gyereket a jogszerű kapcsolattartási alkalom végén. A gyerekrablások 90%-át az erőszakos partner követi el, és az esetek felében ezt az ezzel való fenyegetés előzi meg (vagyis ha a fenyegetőzést felmérik és komolyan veszik, meg lehet védeni a gyereket és a gyereket gondozó szülőt).

   9. Annak veszélye, hogy a gyerek tanúja lesz az apa új kapcsolatában előforduló partnerbántalmazásnak. Kutatások és megfigyelések igazolják, hogy sok bántalmazó erőszakos több egymást követő kapcsolatában. Nem valószínű, hogy az új partner ezt felfedné a vizsgálatot végző személy előtt, mert esetleg reménykedik, hogy a férfi megváltozik, mert a férfi az előző partnerét kedvezőtlen színben tünteti fel, vagy mert az új partner fél. A gyermek számára az apa új partnerével szembeni erőszakos magatartása ugyanúgy félelmetes, mint korábban a saját anyjával szembeni erőszak volt.