Bár a mediáció a konfliktusok megoldásának bevált módszere, téves az az elképzelés, hogy a családon belüli erőszak (vagy a nők elleni erőszak egyéb formái) esetén is jól használható. Sőt, károsnak bizonyult, mint ahogyan ez számos esetben bebizonyosodott azokban az országokban, ahol az alkalmazása mára nem javasolt, vagy egyenesen tiltottá vált ezekben az esetekben. A mediáció a párkapcsolati erőszak esetén nem is lehet hasznos, hiszen a módszeres erőszak (amilyen a párkapcsolati erőszak is) három oknál fogva is ellentmond a mediáció legfontosabb alapszabályainak:

1. A párkapcsolati erőszak, a nők elleni erőszak egyéb formái, és a családon belüli erőszak nem konfliktus, hanem az egyik fél módszeres hatalomra törekvése a másik felett;

2. A bántamazás természeténél fogva nem egyenlő felek között zajlik, akár eredetileg sem voltak egyenlőek (mint pl. gyermekbántalmazás, vagy idősbántalmazás esetében, vagy a nők bántalmazásának sok esetében), akár a módszeres bántalmazás következtében alakult ki a súlyos hatalmi különbség;

3. A bántalmazás esetén az egyik fél jellemzően kényszeredetten “egyezik bele” (zsarolás, fenyegetőzés vagy hatósági ráhatás miatt) a mediációba, vagy egyenesen kötelezik erre.

Hasonló a helyzet a többi “konfliktuskezelési” és “düh-menedzsment” módszerekkel is. A Patent Egyesület írása részletesen bemutatja a párkapcsolati erőszak és a mediáció illetve a többi hasonló módszer viszonyát, a nemzetközi tapasztalatokat és az ezek nyomán kialakult jó gyakorlatot. Minden szakembernek személyes és szakmai felelőssége, hogy tisztában legyen az általa javasolt, vagy kötelezően előírt eljárásoknak az áldozatokra gyakorolt hatásaival, így ezt az írást egyaránt ajánljuk szakmai és poltikai döntéshozóknak.