Kényszerláthatás: a gyermeknek, és nem bántalmazó szülőjének az intézmények, hatóságok általi kényszerítése, hogy a bántalmazó szülőjével, nagyszülőjével kapcsolatot tartson. Egyben a nem bántalmazó szülő arra kényszerítése, hogy volt bántalmazójának, akitől nagy nehezen sikerül külön kerülnie, a gyermek nagykorúságáig rettegnie kelljen. A kényszerláthatás nem az összes kapcsolattartási esetet fedi, hanem csak azokat, melyek bántalmazó kapcsolatot követnek. A hatóságok általában vakok a bántalmazásra, így a bántalmazó további hatalomgyakorlását támogatják. A bántalmazóval való kapcsolatra kényszerített gyerekre váró veszélyeket kiadványainkból külön menüpontban is röviden összefoglaltuk.

Olvasson többet a témáról szórólapunkból, eseteinkből, a szociális szakmák dolgozóinak írott levelünkből, sajtóközleményünkből, a Módszertani útmutató 9. fejezetéből, és Lundy Bancroft, Jay G. Silverman és Daniel Ritchie: Lehet-e jó apa a bántalmazó? – A partnerbántalmazás hatása a szülő-gyermek kapcsolatra. c. könyvéből, és dr. Spronz Júlia cikkéből.

Kérjük, képezze magát, hogy hatékonyabban tudja megvédeni a gyerekek alapvető jogait a biztonsághoz és egészséges fejlődéshez, és hogy hatékonyabban tudja segíteni és támogatni a gyermek nem bántalmazó szülőjét, hogy a bántalmazottakat ne büntesse a bántalmazó magatartásáért!